Bővebb ismertető
JUBILEUM HELYETT MEMENTÓ
Bertók Uszló (1935-2020)
Meghalt Bertók László, és egy fényes őszi napon eltemettük. Amikor e sorokat írom, túl az első sokkon, az alig felmérhető veszteség döbbenetén, túl a szorongáson, hogy mi lesz most nélküle, túl a levertség napjain, csak a hiány, az üresség érzése maradt. Csak a verssorai kopognak az agyamban, mintha rögök a koporsón. Marad a rideg tény: halálával az utolsó olyan meghatározó szerzőjét veszítette el a Jelenkor, aki a kezdetektől jelen volt írásaival a lapban. Az első számok egyikében, az 1958 októberében útjára induló és akkoriban kéthavonta jelentkező folyóirat 1959. áprilisi számában látott napvilágot először verse, de már az ötvenes évek pécsi lapelődjében, a Dunántúlban közölték fiatalkori verseit. így hát most végérvényesen lezárult egy korszak. De vajon hányan vannak tisztában azzal, milyen jelentős költőt veszített el az ország?
1965-től Pécsett élt, ettől kezdve már nemcsak be-bejárt ide a pécsi Pedagógiai Főiskolára tanulni, de egyre inkább kezdte belakni a várost. Segítségére volt ebben civil foglalkozása, könyvtárosi munkája, amely az új egzisztencia megteremtését megalapozta, emellett kollegiális kapcsolatokkal támogatta. Szüksége volt erre, hiszen, mint azt sokszor elmondta, megírta, kevéssel ideérkezése után az új környezetből fakadó idegenség-érzet hatására vissza is akart menekülni szülőföldjére, Somogyba. A búcsúlátogatáson Csorba Győző bírta maradásra, beláttatva vele, hogy költői fejlődéséhez nélkülözhetetlen a szakmai közeg. Ezt a közeget találta meg aztán a Jelenkor köré csoportosuló irodalmárok körében.
Költőként ugyanis kettős hátránnyal indult. Vései parasztcsalád szülötteként az iskolai képzésen túl a kultúra elsajátításában jórészt magára volt hagyatva. „A mi házunkban nem voltak könyvek, csak a Biblia, az énekeskönyvek meg a kalendárium" - emlékezett vissza. Aztán néhány önképzőköri, nyomtatásban egy kivétellel meg nem jelent verséért az ÁVH elhurcolta, államellenes izgatás vádjával - több társával együtt - perbe fogták, elítélték, és húszévesen börtönbe vetették. A fogságban lelkileg összeomlott, látomása volt, anyja jelent meg neki zokogva. Élethosszig ráégették a bélyeget, s bár a priusztól megszabadult, a stigmától nem tudott. Talán csak az utóbbi néhány év, a halál közelségének tudata enyhítette benne a trauma szorongató hatását.
Az ötvenes-hatvanas években a népi írók munkássága iránt érdeklődött, de elólab Vas István, majd késól^b. Csorba és a Jelenkor hatására, Pilinszky és Nemes Nagy költészetére is felfigyelt. A hetvenes években aztán Tandori és Esterházy poétikai újításai segítették saját útkeresését. Ma, amikor az a falusi világ, amelyből Bertók származott, végképp eltűnt, nehéz elmagyarázni, honnan hová jutott. Alig belátható távolság a börtönviselt parasztfiú perspektívájából a Kossuth-díj, a pécsi díszpolgárság.
Költészetét e helyt összefoglalni még annyira sincsen mód. De mindenképpen szólni kell arról, mekkora utat járt be az indulásától, milyen eredeti poétikai kísérleteket folytatott hosszú évtizedeken át. Megkésve indult pályáján, tényleges első
1019