Jelenkor 2021. április [antikvár]

GARACZI LÁSZLÓBandi 70(ünnepi mellébeszéd)Szép sorban bemutatkoztam mindenkinek. Solia nem hallottam róluk, kik ezek? Kortárs és fiatal és magyar és irodalom. Létezik ilyen? Most törnek be a Kárpátoknál? Hüledeztem. Azt mondta a Bandi ott a nyolcvanas évek elején a bölcsészkari büfében, hogy figyu, a verseket eló'ször is le kell gépelni. Oké, válaszoltam, és visszagyűrtem a táskámba a jegyzetfüzetet. Azt, hogy figyu, nem mondta, nem voltunk olyan nexusban. Mégis mit képzeltem? Olvashatatlan macskakaparás, ez lenne a művészet. Először is le kéne gépelni. Úgy az igazi. Legépeled, és jó. Egyáltalán nem volt biztos, hogy legépelem.Nem mindenkinek volt írógépe akkoriban. Érdekes volt a komcsiknak ez az atavisztikus rettegése az írógépektől. Ha valami le van gépelve, az már olyan, mintha ők mondták volna, ők hirdették volna ki. Hivatalos. Jogerőre emelkedik. Ha le van gépelve, hogy Kádár hülye, az automatikusan hatályba lép. Kádár hülye, és a tömegen fenyegető nyugtalanság vesz erőt. Eldugott nemzetőrpuska vagy egy német Luger. Egyébként a nyolcvanas évek elején mintha annyira már nem is féltek volna. Elkényelmesedett a nomenklatúra. Nulla veszélyérzet. Elég, ha a nép fél, ők nem fognak többet félni, féltek már eleget. Az illegalitás évei, tisztogatások, ötvenhat. Élvezettel gyötörni a másikat, nagy léptékben, a huszadik század bizarr találmánya. Diktatúrák. Úgynevezett puha diktatúra. Húzd meg, ereszd meg. Lengyelország ide, Afganisztán oda, immár megalapoztuk az ezeréves birodalmat. Öröklét, halhatatlanság. A jövő itt van, és sose lesz vége. Nyers Rezső és Tóth Dezső, ezek a nevek úgy ropogtak és durrogtak az Astoria száUó halljának, de nem is, egész Budapestaek, az egész országnak a légterében, mint ma a Rogán és a Kövér. Hiábavalóság. Kit érdekel húsz év múlva? Ötszáz. Eszedbe ne jusson. Szamizdat és stencilgép, Faludy Villon-fordításai, Beszélő, Galamb utca. Dicsőség a hősöknek, de hát, valljuk be, nem ettől dőlt össze a rendszer.Ha anyukám nem gépírónőként kezdi pályafutását, most nem írok úgynevezett ünnepi köszöntőt. Nem gépelem le a verseket nyolcvanegyben, nem megyek el újból a Jelenlét-körhe, nem találkozom többé Kukorellyvel, nem leszünk bará-Vtok, és teljes irodalmi életművem pár olvashatatlan versike lesz egy elveszett jegyzetfüzetben. Az a tehenes vers például, úgy rémlik, tetszett nekik. Tetszést aratott. A még egészen fiatal K. E. elolvasta a gépelt változatot, és azt mondta, jópofa ez a tehenes vers. A többiek is mosolyogtak. Ja, a tehenes az rendben van. A többi is oké. ígéretes. Körben ültünk. Ültek. Nem volt eldöntve, hogy én is ott ülök-e, holott ott ültem. Még nem vettek fel. Pending status. Csatlakozás zárt csoporthoz. Látszott, hogy komolyan veszik magukat. A generációs egymásrautaltság nem zárta ki egymás ilyen-olyan szintű tesztelését, szeretve utálását. Utaltság,347