Jókai Erdélyben [antikvár]

Felső lapélei enyhén foltosak, kiadói borító szélei töredezettek.
A ​máig legnépszerűbb magyar regényíró életének és művének nem egy szakasza, számos regénye, elbeszélése, sőt verse is, erdélyi témákhoz kapcsolódik. Mint számos kortársát, őt is vonzotta a romantikus művész tollára és ecsetjére való táj, a magyar és román nép életének színpompás gazdagsága, románok és magyarok sok évszázados közös múltjának megannyi történelmi tanulsága. Elbeszélések hőseinek mintájául választotta Gábor Áron, Avram Iancu, Bem tábornok alakját; a trockói holdsziget lakóinak békéjét biztosító Zsakó Istvánt, a bányavároska 48-as főbíróját; Martin Lajos egyetemi tanárt, a repülés elméletének és gyakorlatának múlt századi kolozsvári úttörőjét. S amit írt, azt nemcsak olvasmányai alapján, hanem személyes tapasztalataira, erdélyi útjainak élményeire támaszkodva is írta. 1853-ban, a nagysikerű Erdély aranykora megjelenése után bejárta a Maros völgyét és a Székelyföldet, 1858-ban nagyobb részt lóháton végigutazta a Mócvidéket, 1876-ban ellátogatott Torockóra, Nagybányára és Koltóra, színházi bemutatók, jubileumok alkalmával megfordult Nagyváradon, Aradon, Temesváron s képviselőházi viszontagságok forgatagában Háromszéken. E sokféle élményből, az erdélyi tárgyú Jókai-regényekből, elbeszélésekből és egyéb írásokból, a szemtanúk és kortársak emlékezéseiből, korabeli és későbbi újságbeszámolók anyagából építette fel Vita Zsigmond könyvét.