Jókai élete és irói jelleme [antikvár]

A virágok közt, melyeket ez a centennáris ünnepi esztendő kifakaszt, méltó a figyelemre az is, mely a magyar kultúra külföldi koloniáin nyílik nekünk. Mink, szegény magyarok, most az egykori peres öregasszony helyzetében vagyunk, aki megnyervén az első bíróság előtt a perét, nekilendülve az asztalra üt és kivágja büszkén: fellebbezek! Miért fellebbezne jó asszony, mondja szelíden a biró, hiszen úgyis megnyerte a pert. „Lássa a felső bíróság is, feleli a lelkes asszony, hogy nekem van igazam." Mi tudjuk, mi nekünk Jókai. Az ő perét akadémikus kritikusai ellen már megnyerte ő s megnyerte a nemzete. De mi föllebbezünk. Lássa az egész világ, hogy nekünk van igazunk. Ilyen érzéssel és gondolattal gondolok erre a könyvre, amely Berlinből indul világgá beszélni Jókairól, talán olyan területekre is, ahová innen a mi szavunk be nem juthat. Könyvnek egy nagy íróról, igen különös érdeke és jelentősége lehet...