Jókai Mór utolsó évei [antikvár]

Hegyoldal kertjében, árnyas lombok alatt, karosszékében ül az ősz poéta. Nézi, hogy a nyugvásra készülő nap izzó tüzü sugarai miként ragyogják be a szökőkut vizcseppjeit. Tündöklő gyémántként csillognak, felszökvén a magasba, aztán visszahullanak a medenczébe, onnan a kanálisba s estére patkányok fürdőjéül szolgálnak. Nézi a poéta az életet, a napsugarakon s nyiló virágokon át. Jóságos kék szeme mélázva követi a párja után tovaszálló vörösbegyet. Érzi, hogy nincs senki, a kinek megmutathatná röpülését.