József Attila öröksége [antikvár]

A Magyar Írók Szövetsége Fiatal Írók József Attila Köre 1974. január 29-30-án kétnapos József Attila-ülésszakot tartott az írószövetség székházában, amelynek előadásait, fontosabb hozzászólásait tartalmazza ez a kötet. Figyelemre méltó tény, hogy a fiatal írók szervezete megalakulásakor, 1973-ban József Attila nevét vette fel, s első tanácskozása témájául szocialista irodalmunk halhatatlan klasszikusát választotta. A tanácskozás lehetőséget nyújtott arra, hogy néhány meghívott idősebb pályatárs és tudományos kutató mellett fiatal írók, költők, kritikusok valljanak József Attila-élményükről, s megfogalmazzák alkotói alapállásukat, közös meditációval mélyítsék el nemzedéki önismeretüket. Kettős eredményt hozott a tanácskozás: egyrészt lemérhető ennek alapján József Attila-képünk változása, másrészt képet alkothatunk a fiatalabb nemzedék költői-írói szemléletéről. Egyik esetben sincs szó teljességről. Nem arányos témaelosztással előkészített tudományos tanácskozás volt; előre megírt előadások és a vitában alakuló, formálódó spotán megnyilatkozások váltakoztak egymással, részletkérdéseket vizsgáló elemzések nagyobb összefüggéseket kereső - némely esetben bizonyítatlan - általánosításokkal. Gyökeresen új József Attila-képet ne is keressen a kötet lapjain az olvasó, ám találkozhat új megközelítésekkel, a költő gazdag, kimeríthetetlen életművének eddig kevéssé hangsúlyozott elemeinek kiemelésével, amely azt az igényt jelzi, hogy az újabb irodalmár nemzedék József Attila költészetének teljességét keresi és vállalja. A tanácskozás másik el nem hanyagolható eredménye, hogy József Attila költészete tükör volt, amelybe belepillantva az újabb költői nemzedék önmaga arcát is tisztábban láthatta. Ez a kép is magán viseli a részlegesség jegyeit, nem nyilatkozott meg ugyanis minden olyan fiatal teheség, aki eddigi munkássága alapján József Attiláról - és önmagáról - autentikus gondolat megfogalmazására képes lenne. E részlegesség ellenére is megállapítható, hogy a fiatalabb költőnemzedék alapvető törekvése - némely esetben rejtettebben, másoknál pontosan megfogalmazva - a folytonosság-keresés, szocialista irodalmunk hagyományainak vállalása. Ezen a közös alapon, egységen belül a hangsúlyok különböző elhelyezésével változatos kép alakult ki, ezt szeretnénk hűen dokumentálni ezzel a kiadvánnyal. Talán irodalomtörténeti szempontból sem érdektelen, hogy a fiatalabb nemzedék képviselői - a jövő irodalmának letéteményesei - miként vallottak Jószef Attila kapcsán önmagukról 1974-ben.