Kaffka Margit II. Út a révig... [antikvár]

A fedlap enyhén foltos, a sarka kissé gyűrött.
"Minden dolgok között, amit az ember alkotott, legfontosabb, legcsodálatosabb és legértékesebb az, amit könyvnek neveznek" - írja Carlyle. Ha végignézünk azon a könyvsoron, amit Kaffka Margit írt, meg kell éreznünk azt, hogy mennyi harc, munka és energia kellett ahhoz, hogy ezt mind megalkossa. Nehéz ifjúkort élt át. Asszony lett. Gyereke volt, akit nevelni és tanítónő, akinek iskolában tanítani kellett. Csak a veleszületett rendkívül erős akaraterő tudott a ránehezülő sok gonddal megküzdeni. Egész élete munka és harc volt: önmagával és élettel. A kicsinyes, hanyatló polgári világgal, amelybe beleszületett s amelyből egész életében kifelé igyekezett. Nyugtalan, lázas, mindenre éberen figyelő íróként élt, aki nemcsak a maga kis életéért, de mindenkiért harcolt. Anatole France mondja: "Különösen egy dolog ad nagy vonzerőt az emberek gondolatának: a nyugtalanság. Az olyan eleme, amely kétségek nélkül való, bosszant vagy untat."