Bővebb ismertető
Mostan kedvem kerekedik,
Elmém azontöprenkedik,
Hogy ím dalra kéne kelni,
Ideje volna énekelni,
Nemek nótáit dudolni,
Fajok énekeit fújni;
Szavaim szétolvadnak számban,
Beszédim buzognak bátran,
Nyelvemre sürűn sietnek,
Fogaimra folyton folynak.
Édes játom, jó barátom,
Gyermekkori gyöngy korácsom!
Jer ide, énekeljünk eggyütt,
Kettesben a kántust kezdjük,
Most hogy újra összejöttünk,
Két felől ide kerültünk,
Ritkán is jövünk így össze,
Látjuk egymást szemtül-szembe
Mi szegény hazánk határán,
Pusztaságos Pohja táján...