Kárász József [antikvár]

E L iTs Z ÓÖtven éves írói jubileumán köszönthetjük a népi Írók táborának egyik utolsó élő képviselőjét, a viharsarki, Tisza-Maros szögi parasztsors krónikását.Kárász József makói, vásárhelyi parasztok gyermekeként Szegeden született 1914 május 12-én. Négy éves, amikor - tragikus baleset következtében - elvesztette édesanyját. Szigorú gyermekkort ált. A mostohaanya alakja, s a család - a forradalmak, válságok, a berendezkedő Horthy-rendszer stabilizációja idején a tanyasi életformából a város felé tartó család - emléke érettkori műveiben újra és újra fölbukkan. Szegeden kezdett iskoláit Vásárhelyen folytatta, itt tett érettségit is 1932-ben. A befelé forduló, érzékeny, már a gimnáziumban írogató fiú irodalmi munkássága Sárospatakon indult, ahol a református teológia hallgatójaként folytatta tanulmányait az érettségi után. Első, koraérett, a parasztság testi, lelki nyomorúságát tárgyaló novelláit az 1932 karácsonyán megjelenő diákantológia, a "Korán sötétedik" közölte. A három, balladás hangvételű elbeszéléssel a fiatal teológus mintegy kijelölte saját helyét "szemben az úri világgal": az egyházi felsőbbség szerint lázító Írások miatt nemcsak Patakról, de az ország összes teológiai akadémiájáról kizárták. Kolozsvárt folytatta tanulmányait és irodalmi munkásságát. A Pásztortűz, az Ifjú Erdély és az Erdélyi Helikon közölte műveit, részt vett a Hitel c. folyóirat alapításában, de a budapesti református diáklap, az Dj Magyarság is hozta írásait. Nevét és munkásságát igazán a népi írók mozgalmának sodrában eltöltött évei tették ismertté. 1935 nyarán tért haza Kolozsvárról, éppen jókor, hogy részt vehessen a hódmezővásárhelyi írótalálkozón, ahol a 21 éves ifjú egyik kalauza volt, szülőföldjét mutathatta be az akkor többek között idelátogató Illyésnek, Szabó Pálnak, Kodolányinak, Sinkának. Ott volt a Márciusi Front alakulásánál, szerkesztette a HÍd-at, a Front rövid életű.