Karinthy Ferenc [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
"Nagyon nem akartam író lenni. Minden egyébbel megpróbálkoztam, csak nem kelljen írónak lennem. Nem akartam Karinthy Frigyes fia lenni. Nyelvész voltam, vízipólózó, sportoló, edző akartam lenni, tanár. Életem egy szomorú szakaszában még kereskedő is voltam, meg tisztviselő, dramaturg, lektor, minden, csak író nem." Így vall életéről Simon Istvánnak Karinthy Ferenc, kortársi irodalmunk egyik legszínesebb egyénisége. Szinte gyerekfejjel tör be a magyar irodalomba. Első írásaira azonnal fölfigyelnek a tekintélyes, befutott pályatársak. Márai Sándor, Illés Endre fogadja megkülönböztetett szeretettel és látja el kritikai tanácsokkal. Ők fogadják írótárssá a nyelvésznek készülő fiatalembert. Nyughatatlan egyéniség. Barangol az ország és a nagyvilágban, s ezek az utazások meghatározzák életműve alakulását. Élményt kereső kíváncsiságának köszönhetők Az ezer év emlékezetes riportjai, dokumentumai és világot hódító egyfelvonásosai egyaránt. Legszűkebb hazája Lágymányos meg Leányfalu és környéke; a Dunakanyar, de otthon érzi magát széles e hazában, mert mindenhez és mindenkihez személyes köze van. A múlthoz, a jelenhez és jövőhöz. És miközben szüntelen vall honi röghöz kötöttségéről, állandóan benne él a külvilágban. Így lehet őt röviden jellemezni: világcsavargó patrióta.