Kassák körei [antikvár]

A ​kötet tanulmányainak zöme Kassák alkotói pályájának egyik legizgalmasabb korszakával, az 1924-től 1933-ig terjedő tíz esztendővel foglalkozik. A magyar avantgarde vezére ekkor tért vissza a Tanácsköztársaság leverése és az emigráció miatti kényszerű távollét után a magyar szellemi életbe, ekkor írta és adta közre világirodalmi rangú önéletrajzi művének, az Egy ember életének köteteit, regényei közül többek között az Angyalföldet, a Munkanélkülieket és A telepet, számozott költeményei közül az utolsó 35 darabot, ekkor szerkesztette alighanem legjobb folyóiratát, a Dokumentumot, majd ennek megszüntetése után a Munkát, és hozta létre a két világháború közötti magyar szellemi élet egyik legjelentősebb baloldali csoportosulását, a Munkakört. Csaplár Ferenc e művek és vállalkozások elemzésével, hatásuk föltárásával mindenekelőtt azt érzékelteti, hogy az 1920-as évek második felében az avantgarde irodalom és művészet közönségbázisának beszűkülése miként késztette Kassákot esztétikai nézeteinek és alkotói gyakorlatának gyökeres átalakítására, s hogyan vált a magyar avantgarde vezére a magyar szociográfiai jellegű szépirodalom úttörő mesterévé. A kötet második felében olvasható tanulmányok Kassáknak olyan neves kortársakkal való kapcsolatát tárják föl, mint Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Szabó Dezső és Bartók Béla.