Katarzis [antikvár]

ELOSZOA Katarzis szigorúan véve az Egy tömeggyilhos lelkiismerete I-II. kötetének szerves folytatása: a címváltoztatást az tette kívánatossá, hogy túljutottunk vállalt tárgyunk - a holokauszt kollektív bűnének és a bűn utólagos elhallgatásának általános problémaköre - értelmezésén, így időszerűvé vált a morális rendezés kérdése felé fordulnunk.Mivel a módszer és a tematika változatlan - a világirodalom és a filmkultúra jelentős, előremutató alkotásainak hiteles áUítá-sait kutatva, analitikus együtthatóit vallatva igyekszünk önálló, értékképző gondolkodásmódot teremteni -, akár bele is vághatnánk a műveletbe, ha nem halmoztam volna fel a korábbiakban egynémely adósságot.A technikai háttérről, a kulisszák mögötti életről is szólva: az Eg)i tömeg^ilkos lelkiismerete hétszázhatvan könyvoldalát hozzávetőleg háromszor akkora, még fésületlen kéziratból ragadtam ki, amely eljárás óhatatian velejárója, hogy az emlékezetem két tanulmány lenyomatát őrzi, némiképp összemosódva. Ráadásul a nyomdai előkészítés során is inkább előre figyelteni, jobban foglalkoztattak az újonnan feltáruló, mint az egyszer már megfelelt kérdések. Hogy a terjedelmi korlátok ellen lázadtam ily módon, vagy valamiféle bennem rejlő lezserségnek engedtem, nem firtatom. Úgy voltam vele, hogy az igazán fontos kérdések úgyis újra meg újra feknerülnek, vagyis se elfutni, se elbújni nem lehet előlük. Legalábbis a mesterkéltség, a szellemi gyávaság, a meghunyászkodás szégyenérzete nélkül.Fájó szívvel le kellett mondanom egy már-már teljes Sarkadi-, illetve Galgóczi-életműelemzésről. (Az Os^ilopos Simeon az analitikus rétegeltsége folytán önmagában is kötetoyire rúgó, friss