Katona és Bánk bánja [antikvár]

Midőn némi buzgalmam jutalmául a Tekintetes Akadémia levelező tagjai között szerencsés vagyok helyet foglalni, alig lehetne értekezésemnek méltóbb tárgya, mint azon írók valamelyike, a kik e nemzeti nagy intézetre annyi fényt árasztottak. E terem képei és szobrai között a Kazinczyén kezdve a Vörösmartyéig nem egy van, mely a nemzeti dicsőség, kegyelet és hála nevében hívja föl elmélkedésre az irodalmi tanúlmnányokkal foglalkozókat. És mégis e koszorúsoktól egy koszorútlanhoz fordulok, elismert művek helyett egy többé-kevésbé kétség alattit veszek értekezésem tárgyáúl. Katona József Bánk bánját értem, e korán elhalt s még korábban elhallgatott költő művét, melyhez engem sok érdek vonz: a balsors szülte részvét, mert Katona és tragédiája egyaránt a sors üldözöttei; az a mély meggyőződés, hogy Bánk bán legjobb tragédiánk; s végre némi kötelezettség, mert szinbírálataimban nem egyszer hivatkoztam e műre, a nélkül, hogy bővebben fejtegettem volna.