Kazinczy Ferencz élete és költészete [antikvár]

Részlet a könyvből:Kazinczy, a szép lelkű", ki három évtizedig a magyar literaturának büszkesége, éltető lelke, középpontja volt, úgy tűnik fel lelkem szemei előtt, mint a lobogó fáklya, mely messze veti fényét, eloszlatja a sötétséget, hozzá szoktatja a cél és irány nélkül bolyongókat a világossághoz, ámde fogyton-fogy, mig végre önmagát megemésztve kialszik. Ennek a fáklyának a fénye, a szép lelkű" Kazinczy meleg, érzékeny szíve szent nekünk; hidegen, kicsinylőleg szólanunk róla nem szabad. Az örök Igazság tartja föléje védőpajzsát, s hathatós szavát emeli fel Kazinczy Ferencz mellett: - Utónemzedék, te az úttörés nehéz munkájának gyümölcseit élvező, megemlékezzél Kazinczy Ferencről, midőn a magyar nyelv édes ömledezése örömmel ölt el, midőn a szép művészetek nemesebb érzelmedet ébresztenek fel benned, midőn költőid lantján az igaz és szép dicsőítése szólal meg - mert része van ebben Kazinczy Ferencnek.