Kazinczy Ferencz levelezése X. [antikvár]

BEVEZETÉS. A Kazinczy Ferencz Levelezésehek tizedik kötete az 1812. július elsejétől 1813. július 31-kéig írott leveleket foglalja magában, számra nézve 228 darabot, a melynek több, mint fele, 14-4, magától Kazinczytól való. Levelezői sorában találjuk régi barátait: Dessewífy József grófot, a két Csereyt, Farkast és Miklóst, Kis Jánost, Berzsenyi Dánielt, Virág Benedeket. Kölcsey Ferenczet, a pesti triász tagjait: Horvát Istvánt, Szemere Pált, Vitkovics Mihályt; továbbá Döbrentei Gábort, Pápay Sámuelt, Vida Lászlót, Sipos Pált, Bumy Károly Györgyöt, stb. Ezek közé csatlakozik ez idétt Helmeczy Mihály, a széphalmi vezér kiadványainak gondozója, Szentmiklóssy Alajos, az ifjú epigrammíró, a ki versben üdvözli Kazinczyt, és Tóth Ferencz, a kiváló protestáns egyházi író. A hozzájok intézett leveleiben Kazinczy legtöbbször a maga, Báróczy, Berzsenyi, Dayka, Kis János, Bumy és Virág műveinek kiadásáról s az ezek iránti csüggedetlen törekvéseiről és általában az újabb irodalmi jelenségekről szól, hogy a «jó magvait hintegesse» s nemzetünket a szellemi haladás útján előbbre serkentse; részletesen rajzolja nyolczadik bécsi útját, művészeti tanúlmányait, az 1811— 1812-ki országgyűlés hatását, az erre következő megyei gyűlések izgalmait, növekvő családjának sorsát és kora súlyos állapotát. A testvéreivel váltott leveleiben pedig nagyrészt anyagi körülményeiről s az anyja halála utáni osztozkodásukról értesít, újabb adatokat nyújtva engedékeny s mégis szilárd erkölcsi jelleméről. Kazinczy fordításai közül először is a Bácsmegyei volt készen újabb kiadásra. 1812. május 6-án írt levelében már arra kéri Hel-meczyt, hogy ajánlja e mű kiadását Institórisz Mossóczy Mihálynak,