Kazinczy Ferencz levelezése XIX. [antikvár]

BEVEZETÉS, Kazinczy Ferencz Levelezésének XIX. kötete az 1824. január elsejétől 1826. márczius 31-dikéig írott 338 levelet tartalmaz, a melyek közül 187-et maga Kazinczy küldött gyermekeihez, rokonaihoz és barátaihoz. Gyermekei közül Eugéniával s Emillel vált leveleket, a kik ez idő alatt legtöbbnyire távol vannak Széphalomtól. Testvérei között legszívesebben Klárát, Kraynik József özvegyét, keresi föl soraival, a kivel legjobban megértik egymást, s a ki anyagilag is leginkább segít rajta. írótársai körében ekkor jelenik meg Bajza József és Vörösmarty Mihály, a kik minden tartózkodás nélkül mesterükül fogadják a széphalmi vezért. Ekkor kezd vele levelezni gr. Dessewffy Aurél is, korára nézve még gyermek, de gondolkodására nézve már meglett férfiú. E kötet épen oly gazdag kortörténelmi, mint irodalmi adatokban. A kormány erőfeszítései által felizgatott nemzet közhangulatának lecsillapítására csak a rég szünetelt országgyűlés összehívása látszott czélravezetőnek, a melytől szebb jövőnk felderültét remélhették, noha az ország anyagi helyzete szinte kétségbeejtő volt. A szellemi élet azonban oly hatalmas lépéseket tett az utóbbi évek alatt, hogy a haladás szembetűnő jeleit sem az irodalomban, sem a társadalomban nem lehetett tagadni. Folyóirataink egyre szaporodtak: a Tudományos Gyűjteménynek, nehány év óta szépirodalmi melléklete is volt; az Aurorán s Hebén kivűl az Aspasia, Felsömagyarorszáyi Minerva, majd az Élet és Literedura, hogy a Gödör Lauráját ne is említsük, évről-évre növelte az írókat s az olvasó közönséget. Az Akadémia megalapítása pedig a nemzet régi óhaját váltja valóra. A nyelvújítás győzelmét az újabb támadások mellett is biztosítva látja Kazinczy s ezért most már minden vitától tartózkodik, csak az Erdélyi Leveleket s kivált a Sallustius-fordítását szeretné nem-