Kazinczy Ferencz válogatott munkái [antikvár]

KAZINCZY FERENCZ ÉLETE. A magyar irodalom újjászületésének legnagyobb alakja Kazinczy Ferencz volt. Nem munkáinak maradandó értéke állítja őt az első sorba, hanem egész munkásságának hatása, egyéniségének varázsa, mely őt vezérnek teremtette, a kit hívei rajongva szeretnek, ellenségei kérlelhetetlenül gyűlölnek. Ez közös sorsa minden vezérnek, a ki megalkuvás nélkül halad kitűzött czélja felé, s a kit erős támadás vagy sértő gúny meg nem tántorít s útjáról le nem térít. Kazinczy az irodalmi ízlés harczosa volt, az első európai szellemű író, a ki előtt a külföldi irodalmak finomabb szelleme lebegett, s a ki azt az irodalmi ízlést, műveltebb hangot, csiszoltabb nyelvet akarta a magyar irodalomban is meghonosítani, melyet a német, franczia és olasz írók műveiben megszeretett. Kazinczy nemcsak nyelvújító volt, mint sokan hiszik, az ő czélja az irodalmi ízlés s a költői művészet fejlesztése és átalakítása volt. Ezért támadt annyi ellensége, s ezért kellett végig küzdenie azt a nagy irodalmi harczot, melyet az ő működésének egyik irányáról nyelvújítási harcznak szokás nevezni, pedig ez a küzdelem egyúttal a költészet, a stilus s az irodalmi ízlés újításának harcza is volt. Kazinczy Ferencz 1759. október hó 27-én született Ér-Semlyénben, Bihar megyében, anyai nagyatyjának Bossányi Ferencznek házában. Atyja Kazinczy József, anyja Bossányi Zsuzsánna volt. Gyermekévei itt teltek el a nagyatyai házban, s a falusi iskolában kezdett tanulni, honnan 7 éves korában a debreczeni kollégiumba küldték. Itt azonban csak három hónapot töltött s az 1768-iki iskolai év elején öcscsével, Dénessel, Késmárkra került.