Kazinczy pályája [antikvár]

Száz éve piheni már félszázados fáradalmait irodalmunk és nemzetiségünk fáradhatatlan hőse, Kazinczy Ferenc. Száz éve, hogy kivált az élő, küzdő emberek sorából, rég lecsukódott az utolsó szem is, mely őt valaha látta. De szellemi alakja a nemzet szeme elől ma sem tűnt el. Három-négy nemzedékhullám torlódott azóta egymás nyomában; a betű hatalma példátlanul megnövekedett, eszmények támadtak és enyésztek, a magyarság társadalmi és politikai szerkezetében és gazdasági viszonyaiban mélyebbreható változás történt, mint századokon át azelőtt; a nemzeti élet két ízben olyan emelkedést vett, amilyenről ő csak álmodott, viszont e száz év alatt a nemzet két mohácsi veszedelmet élt meg. De felül időn és sorson magasan tündöklik Kazinczy neve mindenkor. Az alkotó korszakok szellemi nagyjai ősüknek, sőt mintegy munkatársuknak érezték és dicsőségükből adót vittek nevének. A nagy katasztrófák nem eltemették, hanem inkább feltárták működésének nyomait, mint földrengéskor az omlások alól előtűnnek az alapok. Születése századik évében az osztrák önkényuralom alatt sínylő nemzedék mint a nemzeti feltámadás szimbolumát ünnepelte nevét s pályájában a szellem diadalát érezte az anyagi hatalommal szemben. Halálának ebben a századik évében a ma lesujtott nemzedékünk is mint a nemzet életerejének halhatatlan képviselőjére tekint fel reája.