Képek a Kutyaszorítóból III. (töredék) [antikvár]

XIX. Megértük, hogy újabb időhatárhoz értünk. Szerkesztőségünk a lap hasábjain derűvel és derűlátással váltotta az esztendőt. Utunk-Ütünk került az olvasó kezébe az esztendő utolsó, december 31-i számával, s mindkettő a teljes „korszerűség" szellemében készült, olyannyira, hogy Bajor Andor „Klasszika filológiai különkiadása" is - a „NE SZÓLJ szám" - a szocializmus építésének időszerű kérdéseiről „énekeltette" a magyar és világirodalom klasszikusait -egyik legsikerültebb darabja az „antológiának" Vörösmarty Mihály „költeménye" volt Gondolatok egy konzervgyárban címmel amit az Ütünk szerzője ajánló sorokkal vezetett be Az olvasóhoz szólva, többek közt azért, hogy „Döntse el az olvasó, milyen az, ha a jelenről egy klasszikus ír", és hogy „a klasszikusokat ne szidják és ne üssék agyon, mert ez már megtörtént a klasszikusokkal saját korukban". Kellő hangsúlyozást nyert ezzel, hogy „jelenünkben" hasonló „agyonverések" kevésbé történnek. A „komolyabb" szólás életünk korszerű kérdéseiről a Nagy Ist\'áné volt, aki a lap igazgatói súlyával is szólva írta meg a szám vezércikkét az alkalomhoz illő Erőt, egészséget, derűs munkakedvet címmel, amelyben a szocializmus régi harcosához méltóan derűs elégedettséggel és maradéktalan derűlátással vette számba az ó- és újévi „világot": „Ismét új esztendő kopogtat ajtónkon, a régi meg nagyot ásítva befekszik 1959-diknek a többi 1958 mellé. Először is hát vegyünk búcsút tőle, kívánjunk csendes, örök nyugodalmat neki. Megérdemli, derék egy jó esztendő volt minden tekintetben. Derekabbnak és bőkezűbbnek bizonyaik idősebb társainál is. Már párnapos korában olyan meglepetéssel örvendeztette meg az emberiséget, amelyhez fogható csak akkor történhetett, amikor neandervölgyi ősünk meghódította a tüzet. A letűnt óesztendő a szovjet világűr- és holdrakétákkal új csillagokat szórt az égre Júliusban, éppen, mikor kiadósan dőlnek a gabonarendek, fizetésemelést és árleszállítást meg nyugdíjszaporítást hozott az ötéves terveket túlteljesítő munkásembereknek. Aztán, mikor a nyár heve alábbha-g}'ott, Hruscsov elvtárs amerikai utazása olyan történelmi hőhullámot eredményezett, hogy a hidegháború jege azóta sem bírt annyira újra összeállni, hogy befagyassza az emberiség többségének békereményeit E sikerekkel fogadjuk az 1960-ik új esztendőt, mely olyan még, mint egy tele nem írt vaskos naplófüzet, vagy mint a maszületett gyerek, melynek hangja és formája már emberi, de 5