Keresünk egy jobb hajót [antikvár]

Remélem, a szűkszavú, öreg emberek nem haragszanak meg rám fülszövegből előhang Ősz hajú, öreg emberekkel beszélgettem, arra kértem őket, hogy meséljenek nekem régi, érdekes történeteket. - Milyen régi történeteket? - néztek rám csodálkozva. - Hatvan-hetven évvel ezelőtti történeteket - mondtam. Sok mindent összeolvastam már arról a korról, a századfordulóról és a századelőről, tudom, hogy mennyibe került akkoriban egy mázsa búza, mekkorák voltak a munkabérek, és milyen politikai pártok tevékenykedtek. Sok kérdést tettem fel az öreg embereknek, türelmesen meghallgattak, de nem válaszoltak a kérdéseimre - csak arról beszéltek, amit érdemesnek tartottak feleleveníteni, arról sem sokat. Emberekről beszéltek, persze magukról is. Beszéltek egy rablógyilkosról. Beszéltek egy falábú verklisről, egy álmodozó falusi kanászról, egy német molnárcsaládról. - Hatvankilós zsákokat hordtam a malom padlására - mondta egy szép arcú öregasszony. A legszebb öregasszony, akit valaha láttam. r Es beszéltek G. I.-ről. Róla sokat beszéltek. - Furcsa ember volt - mondták. - Ő sem szeretett dolgozni. De ragyogóan citerázott és énekelt Végül kaptam ajándékba egy régi citerát. G. I. citeráját, ma már csak egyetlen húr van rajta. G. L-re én is nagyon jól emlékszem. Micsoda öregember volt! A legszebb öregember, akit valaha ismertem. Napokig, hetekig, évekig mesélt nekem. Amikor haldoklott, nem engedte magához a papot, emiatt azután a pap nem akarta eltemetni. A pap helyett én szerettem volna gyászbeszédet tartani, de elbőgtem magam.