Keresztülkasul az életemen [antikvár]

Sohasem akartam önéletrajzot írni. Mégis most hogy az utolsó években megjelent apró írásaimat, cikkeimet összegyűjtöm, azt veszem észre, hogy ezek nagyon sokat adnak egy elképzelhető önéletrajzból. Nem is csak ép az utolsó évek történetét tartalmazzák, emlékekkel is szinte túláradnak, mintha írójuk unná a jelent s kezdene már a múltban élni.Igy lett ebből a könyvből ilyen szeszélyes kis "utirajz-féle az időben" - keresztülkasul az életemen.Kiadóm és barátom, Gellért Oszkár, kedves ötlete volt, hogy kérjük meg Török Sophiet, engedje át a könyvhöz utószó gyanánt régi cikkét, melynek címe Költészet és Valóság. Ez kiegészítheti a kötet biográfikus tartalmát, oly színekkel, melyek nélkül talán hiányos volna.Nem tudtam ellenállni a gondolatnak, noha a cikk eredetileg egy verskötetem kritikájának készült, s talán szokatlan hogy az író önmagáról zengő kritikát csapjon a műve mögé. Talán nem is illik... De a bíráló ezuttal sokkal közelebb áll a költőhöz hogysem az olvasó meg ne bocsáthatná.Ez a könyv ugyis teljesen intim és személyes. Ha már benne az egész életem, nem maradhat ki belőle az akinél ennek az életnek hitelesebb tanuja nem is képzelhető. Az ő kezébe teszem tarka és szomoru emlékekkel zsibongó könyvemet, melyet számomra különösen kedvessé avat hogy ő is munkatársa lett.