Kertész Imre és a sors [antikvár]

Előszó A híres amerikai költő és esszéista, Ralph Waldo Emerson (1803-1882) szerint: „A nemzetek nagyságát az határozza meg, hogy hány géniuszt adtak a világnak és milyen tiszteletben részesítették őket." Részben ez a célkitűzés is vezetett minket az elmúlt években a magyar költő-, tudós-, képzőművész-, matematikus- és zeneszerző-géniuszok genetikai szempontú értékelésére, amit elsősorban családfájuk elemzésére alapoztunk. A tudós-géniuszokat két csoportra különítettük el: az egyikbe a Nobel-díjasokat, a másikba a nem Nobel-díjasokat soroltuk. A 2002-ben megjelent könyvbe tizennégy Nobel-díjas került be: ketten, Szent-Györgyi Albert és Hevesy György magyar állampolgárként nyerték el ezt a legtekintélyesebb nemzetközi elismerést. Hatan: Lénárd Fülöp, Békésy György, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Oláh György és Harsányi János Magyarországon születtek, itt jártak iskolába, de már más nemzet állampolgáraként vették át a díjat. Végül ugyancsak hat Nobel-díjas: Róbert Bárány, Richárd A. Zsigmondy, Milton Friedman, Carleton D. Gajdusek, Elie Wiesel és John C. Polányi ugyan magyar szülőkkel is rendelkeztek, de már nem Magyarországon születtek, Wiesel kivételével nem tudtak magyarul és nem is tartották magukat magyarnak, ezért „hazaszámolásuk" jogossága megkérdőjelezhető. Nagy örömünkre viszont, mint a 2002-ben megjelent könyv bevezetőjének utóiratában olvasható: jrA könyv nyomdába kerülése után értesültünk a nagyszerű hírről, Kertész Imre irodalmi Nobel-díjáról. így őa harmadik »magyar« Nobel-díjas", hiszen ő is magyar állampolgárként vette át ezt a kitüntetést. 2004-ben pedig a magyar születésű, de izraeli állampolgárságú Herskó Ferenc (Avram Hershko) kapott kémiai Nobel-díjat. Az ő értékelésére Magyarországon élő két közeli orvos rokonával már vállalkoztunk. Most erre teszünk kísérletet Kertész Imre esetében is. A géniuszokat életművük hitelesíti, amelynek elismerése az értő művészet- és tudománytörténészek feladata. Mi inkább sorsuk elemzését éreztük tisztünknek, elsősorban saját „kaptafánknál" maradva, családfájuk értékelése alapján. Hiszen sorsunkat az örök kérdés: „Honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk" megfejtése kapcsán érthetnénk meg. Tudjuk, hogy ennek teljes feltárása dőre ábránd, mégis képességeink adott szintjén érdemes erre kísérletet tennünk. A részleges tudás is jobb a semminél, ráadásul megalapozhatja a teljesebb megismerést.