Két küzdés között - Tamás Menyhért hazaútja [antikvár]

BEVEZETŐSütő András Vércseppes ösvényenTamás Menyhért szerzői estje eléThészeuszi mindahányunk sorsa: valamiként le kell számolnunk a történelmi igazságtalanságok Minótauroszaival. Emberevő szörnyektől hangos volt mindig e tájék; megszámlálhatatlanok az áldozataink. A magyarságnak mindétig való tömeges irtása Mu-hival és Moháccsal kezdödöleg már-már az amerikai kontinens őslakosságának lemészárlásával vetekszik. Végső következményeiben ugyanis nemzetirtásnak kell tekintenünk a századonként megismétlődő szétszóratást, az elüzetést is évezredes szálláshelyekről, amelyeknek maradék templomkövei Európa hajnali óráihoz kapcsolnak bennünket.Hogy ki miként vélekedik erről, az nem csupán történelmi önismeret vagy írói hajlam dolga. Hanem a sorsé is, amely Ráceg-resen, Makón, Iszkázon, Farkaslakán avagy Hadikfalván egy-egy bölcsöt a terveihez kiválaszt magának. Tamás Menyhért esetében úgy tűnik föl, hogy az Elrendelésnek kegyetlen játékhoz is kedve támadt; a nagy egész mintájára egy kicsinyített modellt szerkesztett neki: a madéfalvi veszedelmet, a siculicidiumot, Siskowicz osztrák tábornok székely falvakat omlasztó ágyúit, s ilyenformán az író őseinek szétszóratását először Moldvába, majd Bukovinába, onnan Bácskába - eső elöl tóba - s legvégül Dél-Dunántúlra, a viszonylagos megnyugvás reménységébe.S mert e történelmi hányattatásban szülei és nagyszülei révén személyes része volt Tamás Menyhértnek: írói, költői törekvéseiben ugyan merre nyúlánkozott volna, ha nem az igazságtalanság Minótaurosza felé? Megmenekültként szembenézni, leszámolni vele, elindulni három ízben is - regénytrilógiával - a labirintusba,