Kétlépcsős szövegmondat-reprezentáció szemiotikai textológiai keretben [antikvár]

Előszó Az utóbbi években egyre több nyelvészeti tanulmány hangsúlyozza a szövegtani, szövegnyelvészeti kutatások fontosságát, előtérbe kerülését. A szövegek nyelvészeti alapú megközelítése révén egyre inkább érlelődik az az elvárás, hogy a kutatási eredmények egységes, adekvát szövegelméletté formálódjanak. ANdor JÓZSEF a 70-es évek végén így summázza a szövegtudomány akkori helyzetét: „Napjaink szövegnyelvészete még csupán egy szövegközpontú elemzés alapkategóriáinak megállapításánál és meghatározásánál, illetve egy, a mondatközpontú keretből kilépő elemzés módszerének kidolgozásánál tart. így tehát jelenlegi kutatási keretünket inkább modellformálásnak, mint egy elmélet megalkotásának kell tekintenünk" (Andor 1979: 33). Tudományosan megalapozott minden részletében kidolgozott szövegelméletről ma, e vélemény megfogalmazása után húsz évvel sem beszélhetünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem születtek — és születnek — újabb és újabb próbálkozások, eltérő kutatási irányokba mutató modellek, melyek alapjukat többé-kevésbé korábbi nyelvelméletekből merítik, s ezek apparátusát, tanulságait felhasználva alkotják meg saját elméleti kereteiket, és az azon belül adekvát módon működni képes elemző szisztémát. Doktori értekezésem is az utóbb említett törekvések közé sorolom, mint egy olyan lehetséges módszer ismertetését, amelyet alkalmazva szövegmondatok lehetőség szerint explicit leírására vállalkozhatunk, és amely elméleti kereténél, leíró apparátusánál fogva a szövegmondatok leírásán túl szövegek szövegtani elemzéséhez is adalékot nyújthat. Egyrészt az eddigi leíró grammatikai iskolák elméleteit, módszereit, eredményeit, hiányosságait figyelembe véve, másrészt pedig konkrét szövegmondatok elemzésére támaszkodva alakítottam ki a szövegmondat-elemzés hátteréül szolgáló elméleti keretet, és állítottam össze az egymásra épülő szövegmondat-reprezentációs lépések sorát. A modell célja, hogy egy bármilyen módon létrehozott interpretáció explicit reprezentálhatóságát biztosítsa. A szemiotikai textológia keretében PETŐFI S. JÁNOS az alábbi interpretációtípusokat különbözteti meg, párokba rendezve őket: • „természetes vs elméleti: úgynevezett 'természetes befogadói szituációban' létrehozott (intuitív, nem egy interpretációelmélet által előírt utasítás 'algoritmikus lépései'-t követő) interpretáció vs egy interpretációelmélet utasításait követő; • értelmező (más szóval: explikatív) vs értékelő (más szóval: evaluatív):