Bővebb ismertető
A szót "világirodalom" Goethe használta először, amikor felfedezte, hogy a nemzeti irodalmak fejlődése valamilyen új minőséget teremtett, valami általánosítható, egységes értéket, melyet az egész világ számára írnak, mert az egész emberiség számára hasznosítható a tartalma. A világirodalom tehát nem általában irodalom, hanem minősített osztálya az alkotásoknak, alkotóknak - a sok ember, a nagy nemzet nyelvén megírt kiemelkedő művek tartoznak ide. A világirodalom első fennmaradt darabjának a babiloniaiak nemzeti eposza, a Gilgames tekinthető. Egyes darabjai i. e. 2600-ból származnak. Azonban a nagy érdem a görögöké, a nyugati kultúrkör színpompáját ők ihlették, s így végülis a világirodalom egy görög-nyugati-keresztény irodalom lett. Lehet az embernek sikere könyvek nélkül - mondta egy irodalmár -, meggazdagodhat könyvek nélkül, de a világot és az embert meglátni, megérteni sosem lesz képes az emberiség csodálatos naplói (a könyvek) nélkül... E naplók között igyekszik útjelzést adni ez a könyv.