Kínjaiddal váltod meg a világot [antikvár]

Részlet: Három honapja Három hónapja csak, hogy itt vagyok, És nem felejtett tán el még egészen. A város, hová mindig visszatértem, S hol ismerek már minden ablakot. Pár hónap. S mégis mintha ezredév gondja, öröme forrasztotta volna Hozzám, — hisz bennem érzem már dobogva E város minden házát és kövét. Az ismerős, a megszokott, a régi, Emléke elmúlt húsz évem idézi, Mint jó barátok, régi kedvesek, Itt minden új, a szűk utcák, a kertek, Üj gondot ad, új vágyat, új szerelmet, — Hogy tudjam most már melyik kedvesebb?