Kisfaludy Károly és munkái I-II. [antikvár]

E munka eredetileg pályaműnek volt szánva, azonban több ellenkező körülmény miatt a határidőre nem igen volt meg több a jeligénél. A pályázat meddő maradt, s miután a Kisfaludy-Társaság megbízott a Kisfaludy Károly életének megírásával, mondhatom, egész lelkemből azon voltam, hogy a nagy föladat mögött igen messze el ne maradjak s művemmel tolmácsolhassam a hálát, melyre a Társaság kitüntető bizalma örökre lekötelezett. Egyeseknek is tartozom köszönettel. Mindenekelőtt a Társaság által kirendelt bírálóimnak: Gyulai, Vadnai és Beöthy uraknak, kik közöl főkép az elsőnek megjegyzései több lényeges javítást eszközöltek. Továbbá számos élő forrásomnak : Biermann Frigyesné, Ballus Zsigmond, Dorner Kálmán, Ellinger Ágostné, Jáky Ferencz, Kisfaludy Elek, Móricz és neje, Vincze s A. Béla, Kozsehuba János, Krisztinkovich Béla, Löffler J. és Frigyes, Méry Etel, Noszlopi Pál, gr. Sigray Lázárné, Spissich László és Zsivora György részint szó-, részint irásbeli közléseik által igen sok becses és ismeretlen adatnak juttattak birtokába. Végül több könyv-, levél- és kézirattár tisztviselői iránt kell hálámat lerónom: Bornemisza Lajos, Botka Béla, Erdei Henrik, Fehér József, Flaskár Antal, Hanty Károly, Hellebrandt Árpád, Hrdliczka Edmund, Kiss Áron, Schmall Lajos, Székely József és Zlinszky Kálmán urak szives kézsége nagyban elősegíté az anyag egybegyűjtését. Tán arról kellene még szólnom - nem hiszem, hogy számot is adnom - miért írtam két kötetet? Erre feleljen a munka maga. A tárgyalt kor a legfontosabbak, a tárgyalt személy a legjelentékenyebbek egyike irodalmunkban. Ha az arányokat megtartjuk, mellkép és életnagyságú szobor egyaránt hasonlíthatnak ugyan az eredetihez, de én Kisfaludy Károlyt egész alakjában akartam bemutatni s úgy vagyok meggyőződve, hogy ő ennél nagyobb méretű emléket is érdemel - maradandóbb becsűt bizonyosan.