Kiss József és kerek asztala [antikvár]

Apró ujságirókézimunkák, gyaluforgácsok a lapcsinálás asztalosműhelyéből - a Jókai-n kívül csak ilyeneket talál az olvasó e könyv első részében, A költő Kiss József prózai munkái ezek. Érdemes volt őket összegyűjteni? Van-e, aki kiváncsi rájuk? Nem az örökkévalóság számára Íródtak, hanem A Hét, hétnapos múlandóságának. Szabad-e őket eltemetettségük porából kiásni? Van-e bennük még csiraképesség, mint az egyptomi királysírokból kisajátított háromezer éves búzában?A kérdés fölnyugtalankodik, a felelet még nem adható meg. Amit ilyenül én adnék, nem tárgyilagos. Máskép zeng a régi dal az ifjúnak, aki először hallja, máskép az öregnek, akiben fölzsongitja a multat. Más a megismerkedés és más a viszontlátás. Az öregből ifjú válik, aki újból megöregedik néhány perc alatt. Neki ezek a foszlányok sokat mondanak, mert emlékeztetik. A ma gyermeke talán nem érti, mert nem élte meg, amiről szólanak.Azonban egy bizonyos. Goethe szabószámlát is máskép írt volna, mint a szabó. Ezek a forgácsok, szilánkok mester kezére vallanak, akit mint költőt ismernek, mint prózaírót nem. Tessék csak néhány sorát olvasni és fölrajzik az érzés: ezeket mester írta.