Kiss Tamás [antikvár]

Részlet: Bevezetés „Külön-külön megöregedtünk, öregek mégis együtt lettünk" - írja Weöres Sándor A 70 éves Kiss Tamásnak című versében. Annak a költői rajzásnak (és nem szervezett csoportosulásnak), melyet Babits a Nyugat harmadik nemzedékének nevezett, egyik mértékadó alakja fegyvertársának tekinti Kiss Tamást, aki nem tartozott a vezéregyéniségek közé, de e nemzedék tagja volt, s maga is tett egyet-mást generációja közös tudatának kialakításáéit. Az irodalomtörténészek mégis sokáig említés nélkül hagyták, „kifelejtették" még a viszonylag teljességre törekvő seregszemlékből is. Neve a harmadik nemzedék tagjait tárgyaló első monográfiákban elvétve fordult elő. Joggal panaszolta a költő kissé ön-ironikusan: A nevem röstellik leírni, óvakodnak kimondani, a „kínálkozó nevek sorá"-ban lettem én már a satöbbi. (Alkony a Száraz-tenger partján) Pedig Kiss Tamás sok-sok szállal kötődik a harmadik nemzedék táborához, esztétikai felfogásához. A Nyugat, illetve századunk magyar költészetének első három nemzedéke közül az első generáció bizonyult a legegységesebbnek. Világnézet, stílus, költői magatartás tekintetében a legkevésbé homogén összetételű csapat a létszámban legnagyobb harmadik nemzedék volt. Bár a fiatalok némelyike, felismervén az együttes fellépés előnyeit, megpróbált folyóiratot alapítani, a csoporttá szervezés érdekében mégis kívülről indultak eredményesebb kezdeményezések (például a Nyugat verspályázata, a Vajda János Társaság Kárpáti Aurél szerkesztette Az új