Kölcsey Ferencz munkái [antikvár]

Részlet a könyvből: Szemere Pál még 1833-ban is arra gondolt, hogy Kölcsey megírandó életrajzában «mindenek felett» kritikai munkásságát, pályájának e «legkitetszőbb» részét, kellene fejtegetni. Pap Endre szerint Kölcseynek nem irodalmi műveiben, hanem szónoklataiban és politikai jellemében találjuk fel a halhatatlan részt. Ellenben Greguss Ágost Kölcseyben ép a sokoldalúságot tartja meglepőnek. «E gazdag író» - mondja Greguss helyesen - «tulajdonkép több írót foglal magában.» Kölcsey sokoldalúsága valóban meglepő, de azt hiszszük, hogy nem kicsinyeljük tehetsége gazdagságát, ha Szemere és Pap példáját követve ki akarjuk emelni irányai közül az uralkodót, mely a többinek mintegy színét adja meg. Ez irány nem a kritikai, nem is a szónoki, hanem a költői. Kölcsey sokféle elfoglaltsága közben kezdettől fogva mindvégig lyrai költő maradt, a titokzatos hangulatok s a hazafias bánat gyöngéd, szenvedélyes és mély érzésű költője. E téren szerezte legnagyobb dicsőségét. Lyrai hévvel árad gyakran szónoki stilje is. Tudományos munkásságának nagy érdemei vannak, de e munkásság jellemvonásai közül nem szabad kifelejtenünk a hangulatos költőhöz oly jól illő tulajdonságokat: a soknemü, néha ellenmondásokra csábító fogékonyságot, az ideges töredékességet s a subjectiv színezést.