Költemények [antikvár]

Részlet:BERZSENYI DÁNIELEgy orosz utazó, Branyevszkij Wladimir, a későbbi dekabrista, aki részt vett a cári hadsereg Napóleon elleni harcaiban, 1810-ben ezredével Magyarországon át hazatérve áthaladt a Dunántúlon, Berzsenyi Dániel szűkebb pátriáján, és útiélményeiről naplót készített. A magyarok iránti rokonszenvvel lépte át a határt, de a könyv élményeiből merített magyarságszemléletével szemben találta a rideg válóságot, nem szabad országba, rabföldre érkezett. A felvilágosult Európa Magyarország határáiiál befejeződik jegyzi fel útinaplójában. Csinos házak, barátságos, tiszta külsejű, pirospozsgás parasztok helyett írja gyászos vidék Az ócska rongyokba öltözött parasztasszonyok a földre szegzett pillantásában szomorú csüggedtség: alázatos görnyedésük minden találkozásnál hangosan beszél arról, milyen régen megszokták már a megalázó rabságot Megtört parasztság, sár, piszok mindenütt, jókarban csak az urasági kastély és a tömlöc, előtte példás rendben a fenyítőeszközök."Ugyanebben a korszakban a klasszikus írókból ihletődő magyar nemes, Berzsenyi Dániel egészen másként látja a körülötte levő világot: