Költészettan és az újabb magyar irodalom ismertetése [antikvár]

A költői művek mindig valami szépet fejeznek ki. Szép az, ami érdek nélkül tetszik. Szép, mert kellemesen hat ránk: tehát tetszik a természet ezernyi változatos képe: virág, fa, erdő, völgy, a derült vagy viharzó tenger, a csillagos égbolt (természeti szép). Tetszik a gyermekeiért rajongó anyai szeretet, a hazáért halálba rohanó hősi hazaszeretet (jellembeli szép). De kellemesen hat reánk egy-egy gyönyörű kép vagy szobor, a szépen épült templom vagy palota, a zene, ének stb. (művészi vagy mesterséges szép). Mindezt a gyönyörűséget örömmel osztjuk meg bárkivel. Ez az érdeknélküli tetszés. De tetszik az arannyal megtömött zsák, a hízott liba stb. is, bár ezeket már nem szívesen osztanók meg másokkal Ez nem érdeknélküli tetszés, tehát nem is szép, hanem hasznos.