Költő, hadvezér, államférfi Zrínyi Miklós [antikvár]

ELÓSZÓ Zrínyi Miklós. Iskoláskorunkban azt tanultuk róla, hogy „költő és hadvezér" vagy azt, hogy a „szigetvári hős dédunokája". És persze hallottuk a történetet a vadkanról, amely halálra sebezte, de mindjárt felmerült egy az udvar által kitervelt politikai merénylet lehetősége is. Könyveit, a Szigeti veszedelmet, vagy Az török áfium ellen való orvosságot pedig tán el sem olvastuk, mert régiesnek találtuk a nyelvezetét. Arról azonban nem tanultunk, hogy kevés olyan szereplője van a magyar történelemnek, akit európai kortársai koruk legnagyobb államférfijatónt emlegettek. Mi lehetett ennek az oka? Tán csak az, hogy akkoriban, az 1970-es években nem volt annyira időszerű a nemzeti és európai közösségben való gondolkodás, mint manapság. Zrínyi volt az, aki az Európát fenyegető oszmán veszedelem elleni harcában pontosan felismerte a nemzeti összefogás és az európai összefogás jelentőségét. És ezt értékelték benne kortársai is. Egy 1664-ben, Londonban megjelent életrajzában ezt írják róla: ,A kiváló Zrínyi gróf az, akire a Gondviselés Európa sorsát bízta." VII. Sándor pápa pedig arról ír egy 1664 tavaszán Zrínyinek címzett levelében, hogy a róla kapott hírek mind az ő nagyszerű cselekedeteiről szólnak, s hogy ő az az ember, akinek „a hírneve az oszmán hatalomban félelmet kelteni, a keresztény világban reményt ébreszteni látszik". Van-e értelme kiállítást rendezni egy jelentős történelmi személyiségről? Nem elegendő-e egy gazdagon illusztrált tanulmánykötet ahhoz, hogy bemutassuk hősünk életét, erényeit, személyiségét, jelentőségét? Múzeumigazgatóként és múzeumokat látogató magánemberként is azt kell mondanom: nem elég. A hős élete ugyanis nem