Komáromi hógolyó 3. [antikvár]

Kicsit magas ez a küszöb, mert század- és ezredváltás rakódik rá. Meg is pihen és kicsit visszanéz a Komáromi hógolyó: merre járt, mit látott, tapasztalt. Időközben szépecskén növekedett egyenes arányban azok számával, akiket sikerült "maga alá gyűrnie". Sőt külföldön is járt. Ez a kirándulás azonban inkább afféle itthonról hazalátogatás volt, hiszen csak a valamikori nagy Komárom vidékét gurigázta be.Aki eddig vele tartott és most is vele van, remélem nem csalódik. Sokat megtudhat az EMBERRŐL a század- és ezredforduló szédületében, és velük együtt ájul az örökkévalóságba. Amit maga után hagy, azt már ismerjük, kíváncsiak inkább arra vagyunk, milyen lesz a sorsa és vele a miénk is. Egy biztos: élet-halál harcunkat továbbra is naponta kell megvívnunk. Ilyenkor ezredforduló táján megnövekednek az idő távlatai. Mi, akik most élhetünk, a végtelen "tortájáról" a mogyorót kaptuk örökül, csak nem biztos, hogy tudunk is élni ezzel a lehetőséggel. Ha igen, jól járunk, ha nem, belepusztulunk. Akár így lesz, akár úgy, ellene vagy mellette, nagyon kevés amit tehetünk. Talán annyit, hogy továbbgördülünk a hógolyóval, amelyre most, a küszöbön egy felirat kerül: MI EMBEREK GYAKRAN VAGYUNK BOLDOGOK, CSAK RITKÁN VESSZÜK ÉSZRE.E mondással kíván jó szórakozást Neked, kedves Olvasó a szerző.