Komáromi hógolyó 4. [antikvár]

Ilyen az életünk, és ilyen minden élet. Az uralkodás évei meg vannak számlálva. Ráadásul nem is igazi trónolás ez, hiszen nem mi uralkodunk az életen, hanem az rajtunk. Így vagyunk egyszerre urak és szolgák. Ami örök, az a változás, az egy helyben topogás lehetetlensége. Nyugtalanság gurította tovább a Komáromi hógolyót is, míg megérkezett egy UDVARRA. Európának ezen a miniatűr, stilizáltan zanzásított szegletében gyűrte maga alá további vendégeit, hogy a nyári melegben hűs takarásával adjon keretet a beszélgetésekhez. Ritka szép élményekben volt része, amelyeket minden igyekezete ellenére sem tud teljes mértékben prezentálni az olvasó felé, mert az írás sohasem tükrözi a teljes valóságot. Hangulatokat, szituációkat, mondatokat közvetít, csak egyet nem tud, atmoszférát teremteni. Ha ezzel adós is marad, gurulása talán mégsem volt hiábavaló, hiszen eljutott hozzád, Kedves Olvasó. Sőt nem is akármikor. Éppen 2001-ben, a könyvek, az olvasás évében. Én nem bánom, hogy nexusba kerültünk. Remélem, Te sem! Szeretném, ha ez a találkozás nem viselné magán a pünkösdi királyság mulandóságát. A kötetből talán csak egyetlen gyöngyszemet emelnék ki, amely éppen a Komáromi hógolyóhoz hasonló örök vándoroknak szól: Házad mindenhol lehet, hazád csak itt!!! Nem mindegy tehát, hogy pünkösdi királyságunkat hol uralkodjuk, szolgáljuk végig. Itt vagy mindenhol. Te mit gondolsz erről, kedves olvasó?