Komáromi János [antikvár]

Különféleképen adatott nékem őt eddig is olvashatnom. Önálló kötetben, folytatásos regény formájában, vonal alatt hírek közé bújva vagy bújtatva. Most tizenkét kötetét olvastam végig egyhuzamban. Egy kis habozást érzek, mikor reá hatását el kellene keresztelnem. Pedig maga a hatás rendkívül határozott, jellegzetes, erős és semmi mással össze nem téveszthető. De talán éppen azért is olyan nehéz fogalomba sűríteni. Még leghívebben a Szibilla könyveivel érzékeltethető ez a hatás. Mert hiába évődik az úgynevezett színes hírecskék Czája János erőmű vésszel névtelenül, másfél sor elárulja az inkognitóját. Hasztalan pihenteti az ember folytatásos regényeit hetekig, mégis az a benyomása, hogy elolvasta az egészet elejétől végig. Ugyancsak felesleges minden újonnan megjelent kötet áttanulmányozni, a következő kötet a megelőzőnek a mondán valóját is tartalmazni fogja. És végül az is mindegy, egyetlenegy bekezdést oroztál-e el valamelyik novellájából, villamoson a szomszédod újságjába kíváncsiskodva önkénytelenül, vagy pedig gyűjteményes kiadásának tetted magadévá mind a tizenkét kötetét lázas kíváncsiságtól hajtva: teljes és intenzív örömöt adott az egy bekezdés, viszont nem lehet abbahagyni az olvasást a másik esetben sem. Ez a nagy homogeneitás Komáromi Jánosnak és minden istenadta művésznek legértékmérőbb, mert utánozhatatlan sajátossága. Ismétlem, minden nagy írónál megvan ez a sajátosság, de hangsúlyozom, hogy minden igazi írónál másformájú. Komárominál p. o. olyan szokatlanul nagy mértékben elemi erejű természetesség a formája, hogy az embernek nem is organikus folyamatok jutnak eszébe analógiákul a meghatározásnál, hanem Isten legengedelmesebb teremtményei, az ásványok a maguk szigorú törvényszerűségében. Minden egyes írása életének materiájából készült és mindig ugyanegy elv szerint kristályosodott szépirodalommá. Szegényes és egyhangú lenne szinte, akárcsak az ásványvilág, ha minden egyes darab kénye-kedve szerint ölthetne alakot. Ámde éppen az ellenkező eset következik be, mert minden egyes darabon, sőt minden egyes megalkotott képben lélekzetvisszafojtó küzdelem folyik a kristályosodási elv és akadályai, a tengelyek irányában haladó kristályosodási kedv és az arra sokszor majdnem merőleges lehetőség között.