Korok, emberek, írások [antikvár]

Egy harminc esztendős magántanár tartott előadásokat 1871-ben a kopenhágai egyetemen. A tizenkilencedik század irodalmának a főirányairól beszélt. Komoly tudományos előadások voltak. A tizenkilencedik század első felének nagyszerü korszakát formálta képekké. A nagy forradalom ellen kerekedő reakciót, a reakció ellen szegeződő uj forradalmi literaturát és végül a revoluciós eszmék győzelmét negyvennyolccal, a népek tavaszával. Hat fölvonásra tagolta ezt az izgalmas történelmi drámát: az első a francia emigráns-irodalom. Ebben még vegyülnek a nagy forradalom tendenciái a reakicó áramlásával. A második a német katolikus romantikus iskola. A reakció egyre erősebbé növekszik, a szabadság és haladás egyre távolabb esik ettől az irodalomtól. A harmadik a restauráció irodalma. Ebben a korban diadala csucsára jut a klerikális reakció. A negyedik korszak: Byron. Vele és a görög szabadságharccal kezdődik a szabadság uj irodalmának előretörése. Az ötödik a francia romantikus iskola, a politikai és a szociális haladás nagy irói indulnak el. A hatodik az ifju Németország, amelylyel végleg győz a radikalizmus.Ezt a nagy irodalomhistóriai drámát adta elő a kis kopenhágai docens. Komoly, tudományos hangon, tudós bizonyitással, nagy tudást kivánó szakszerüséggel. Igaz, hogy kitünően beszélt, ragyogó, csillogó nyelven. A stílusa élénk, fordulatos, pikáns. A mondatai duzzadnak a pompás szatirától, a kitünő megfigyelésektől, a világitó erejü hasonlatoktól. Mindez igaz, de mégis csak tudományról, mégis csak irodalomtörténetről, mégis csak régmult évtizedekről beszél. És ime, hiába minden tudományos tűzgyürü, mégis csoda történik. Kopenhága lüktető lázzal figyeli ezeket az előadásokat. Embertömegek ostromolják meg a termet, ahol ez az ifju ember beszél. Esőben, hóban órák hosszat elácsorognak az emberek, csakhogy aztán helyet kaphassanak. Embereke százai juthatnak csak be, de emberek tizezrei mozdulnak meg izzó álmélkodással. Százak lelkesednek, de tizezrek fölháborodnak. Voltak hetek, amikor egész Kopenhága és egész Dánia szellemi, sőt szociális életének centruma ez az egyetemi terem volt.