Korrajz [antikvár]

BERKI ANTAL (1946-2006)Nem tudlak most hogyan szólítani Nem tudom most neked elmondani Nem tudom magamnak sem bevallani Szégyen, hogy írásaid elé ezt a pár sort a magam hasznára írom. Hogy emlékképeinket pergetve, választ kapjak arra, mit tanultam tőled, és szeretném meglesni a pillanatot, megragadni, megtartani, amikor tanultam tőled. Az érzés van csak, hogy tanultam tőled. Ha meglelem a pillanatot, azzal meglellek téged. Ha megőrzöm a pillanatot, akkor megőrizlek téged. Amit tanultam tőled, bennem van. Az te vagy. Bennem vagy, így leszek az őrződ.A Jereván sörkertjében kamerák, lámpák, az asztalnál jó barátok, ismerősök. Villon-estedet hoztuk ki a nappalba, a mindennapokba. Én azt játszottam, hogy tévéműsort csinálok, te adtad magadat, minden adva volt valami különöshöz. Ha behunyom a szememet, hallom azt az érdes, mézes, keservédes, mélyből törő, íves, zengő hangod, amelyre mint messze vivő hullámra ültetted a szavakat, hogy mint tajtékok tánca fröcsköljenek a szemünkbe, és ringatózzunk vagy fulladozzunk. Hagytad, hogy mi tanuljunk úszni ebben az áradatban, de ha fáradni láttad a lelkünk, akkor úgy tudtad a hullámokat csendesíteni, hogy fejünket mint paplanra, úgy hajthassuk andalgásra. Imádtam, amikor gúnyos, szarkasztikus megjegyzéseidnél, beszéd közben elhúztad a szádat, a hangod porzó szárazon, szinte nyekergön, csikorgón vágta a szemünkbe, hogy buták, bűnösök, esendők, hamisak vagytok, álemberek. Jártál az asztalok között, szemünk közé dobtad a szavakat, nem álltuk a tekinteted, mosolyogtunk, elkaptuk pillantásunk. Apró, szikár testtel szinte táncoltál hangod dallamára, a szavak roppanására.Azóta cseng bennem a dallam. Cseng bennem, hogy a szavak, mondatok mögött megbújó dallamra mint hullámra, ha ügyesen felültetjük a szavakat, ha jó helyre kerülnek, jó tajtékot korbácsolunk belőle, akkor ez a dallam megszólal a másik emberben, ez a hullám egy kicsit felveri tespedt lelkét és érti, jobban megérti a kimondott, leírt szót a másik. Amikor olvasom soraidat, újra hallom a hangod ívét, hállom a dallamot, érzem a hullámot, és jobban értem a szavaidat. Nem is a kimondott szót, az összeácsolt mondatot nehéz