Korszerűség/Kortárs irodalom [antikvár]

Részlet a könyvből: a magyar nyelv értelmező szótára szerint a SZÓ « a nyelvnek és a beszédnek az a legkisebb egysége, amelynek meghatározott hangalakja, nyelvtani formája és meghatározott jelentése van». ez az állítás, a modern nyelvtudomány - szövegnyelvészet - eredményeinek ismeretében módosításra szorul. első megjegyzés: a definíció nem veszi figyelembe a szavak írásos jellegét. a szót a nyelv és a beszéd legkisebb egységének tekinti. jelen esetben a «nyelv» : felesleges szószaporítás, pleonazmus. ha felütjük ugyanis az értelmező szótár ötödik kötetét, azt látjuk, hogy a nyelvet mint beszélt nyelvet határozza meg: « az emberi társadalom, ill. valamelyik nép története folyamán kiakakult, olyan beszédhangokból összetevődő sajátos jelrendszer, amely meghatározott szabályok szerint (mondatokká) kapcsolódó szavakból és e szavak egymáshoz, valamint a mondanivalóhoz való viszonyát kifejező egyéb elemekből áll, s a gondolatok megformálásának, kicserélésének eszköze. » a nyelv legtudatosabb használólját, az írót azonban elsősorban a többé-kevésbé tartós alapanyagra karcolt, festett, rajzolt, vésett betű, betűcsoport, szó, mondat, szöveg: az írott jelrendszer foglalkoztatja. miért? verba volant, scripta manent? próbáljuk megfogalmazni a választ.