Bővebb ismertető
DARVAS JÓZSEFRÉSZEG ESÖ (9. folytatás) Valaki durván és részvétlenül meglökött, a fejetlen, vad tolongásban. Nem akarattal; észre se vette. S ez talán még rosszabb volt. Majdnem elestem; de most senki nem fogta meg a karomat. Ntem Jancsi-Jeanette nem volt itt. Gyöngyösön van, még bizonyosan, és hizlalja a disznait. Tudod, itt a fizetés "Senki nincs itt " gondoltam vagy inkább csak regisztráltam magamban. (Talán furcsa, de itt, ezen az emberekkel örvénylő lépcsőn ötlött belém: gondolni és regisztrálni valamit, ez úgy látszik, mintha ugyanaz a folyamat lenne. Pedig nem igaz. A gondolat, még ha a legkétségbeesettebb vagy legcinikusabb tagadás mozdul is benne, valaminek a része, folytatása és folytatást követel. Életet! Cselekvést. A regisztrálás: a gondolat lávakövülete. A tehetetlenek, a gyávák cselekvése. Ha én ott, az utcán, nemcsak regisztrálom, hogy az a katona ? ! Ehh!)Senki nincs itt "Pedig sok ismerős arc villant elém.Ezt személyesen ismerem, sokszor hallottam beszélni is, gyűlésieken, aktívákon. Szerettem hallgatni. Mindig nagyon szenvedélyesen és meggyőző-dötten beszélt. Csak az idegesített, hogy beszéd közben, egy-egy hangsúlyosabb mondatnál, mindig rántott egyet a vállán, mintha egy lecsúszó, nehéz zsákot segített volna följebb. Most mit mondana, ha megkérdezném? S most is rándítja a váUán? Jó lennie tudni, hogy mit rejt a szája köré gyűrődött, keserű ránc? Ami olyan, mintha tektonikus erők gyűrték volna az arcára Ez meg az egyik miniszter (vagy csak volt? most naponként változik a kormány ), az egyik filmem bemutatója után, a szokásos kis fogadáson, nagyon melegen gratulált és megható részletességgel vallatott: hogyan is készül egy film?" Ez meg szintén valami fejes. Ha találkoztunk, mindig megkérdezte az volt az első kérdése , hogy mi van a feleségemmel, hogy vannak a gyerekek? Sose tudtam neki megmondani. Mire válaszolhattam volna, már mástól kérdezte ugyanezt. Most, végre, talán mégmondhatnám r^eki de most meg mit mondjak? " Ez itt "Elfáradt a szemem. Az agyam méginkább.Ennyi mindenkit ismerek?! Mégse lenne igaz, hogy senki nincs itt?!"Senki nem szólt hozzám. Nem ütődtem meg rajta. Nem is bántott. Arra gondoltam: alighanem ők is éppen úgy vesznek számba engem, mint én őket. Ahogyan a gyerekek egymást, a kiszámolós játéknál. Endel divol dávoldai csikolda " A szöveg, ami megképlik bennem róluk, a lényeget tekintve valójában éppen így nem jelent semmit s éppen így véletlen, hogy kine mi esik Tizenegy vagy majdnem tizenkét évvel ezelőtt, a Tisza Kálmán téren, a lépcsőházi örvénylésten. kevesebb volt az ismerős arc. (Azok közül is sok, jaj!, hová tűnt?!) S még kevesebb konkrétumot" tudtam róluk. Mégis szóltunk egymáshoz.Egyedül kellett föl vánszorognom a lépcsőn. Azt éreztem: olyan súljd cipelek, mint a víz alól felbukkanó búvár. Géza Fodor Feriékkel együtt már eltűnt a le-föl sodródó emberek áradatában. Örültem is, hogy már nem látom.A lépcső szélére húzódva araszoltam fölfelé.Valami furcsát, szokatlant észlelt a lábam? a tekintetem? 1437
Moldova György születési nevén Reif György (Budapest, 1934. március 12. –) Kossuth-díjas, Karinthy-gyűrűs, Prima Primissima díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A legolvasottabb kortárs magyar író. Legfőképpen a riport és a szatíra műfajában alkot.
Reif Sándor és Berkovics Mária zsidó szülők gyermeke. A „Moldova” nevet 1955-ben választotta magának, amikor első írása nyomtatásban megjelent. A nyilas uralom alatt 1944. november 29-én Vajna Gábor belügyminiszter rendelete a budapesti gettó felállításáról rendelkezett, ezért családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, ott érte meg a háború végét. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakára járt négy évet, többek között Csurka Istvánnal egy évfolyamba. A főiskola után fizikai munkát (kazánszerelő) végzett, valamint tanulmányait is megszakította több hónapra a komlói szénbányában végzett munkával.
Filmírással hosszabb ideig foglalkozott, ennek eredménye volt többek között az 1959-ben megjelent „Szerelemcsütörtök”. Zenés bohózatát, a „Légy szíves Jeromos”-t 1962-ben vitték színre a Petőfi Színházban.
Novellái 1955 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője, az „Idegen bajnok” 1963-ban jelent meg; irodalmi élete csúcsának a „Negyven prédikátor” (1973) és a „Ha jönne az angyal…” (1998) regényeit tartja. Saját véleménye szerint: „Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen.”
1989 óta a Hócipőben is több alkalommal jelentkezett sorozataival.
1990-től három évig a Magyar Hírlap külső munkatársa volt, hetente jelentek meg írásai.
Írásaira jellemző a mindennapi élet központi problémáinak, kérdéseinek felvetése, cselekményesség, magányos, „mindennapi hősök” szerepeltetése. Fontos szerepe volt a világháború utáni magyar szociográfia megteremtésében (Magyarország felfedezése-sorozat), valós problémákkal foglalkozó riportkönyvei országosan ismertté tették nevét (Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott…, A szent tehén).
2007-ben az URBIS kiadó megkezdte az „Életműsorozat” kiadását. 2009. március 12-én 75. születésnapja alkalmából az Uránia Nemzeti Filmszínházban dedikált.
Díjai
•SZOT-díj (1967)
•József Attila-díj (1973, 1978)
•Karinthy-gyűrű (1981)
•Kossuth-díj (1983)
•Nagy Lajos-díj (1993)
•Maecenas-díj (1994)
•MSZOSZ-díj (1995)
•Demény Pál-emlékérem (1995)
•Kollektív Pulitzer-díj (2000)
•Közbiztonsági Díj arany fokozat
•Aranysíp kitüntetés (mint tiszteletbeli vasutas)
•bolgár Hitar Petar nemzetközi szatíradíj
•Prima Primissima díj (2010)
Rideg Sándor (Törtel, 1903. február 12. – Budapest, 1966. február 8.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író.
Öt elemit végzett, csikós volt. 1919-ben vöröskatonának állt. A Tanácsköztársaság bukása után Budapesten gyári munkás, később MÁV-altiszt volt, majd pékmesterséget tanult. 1925-ben az akkor alakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja. A munkásmozgalomban való részvétele során több ízben letartóztatták, 1927 júliusában a lakásán titkos nyomdát foglaltak le. 1944-ig állandó rendőri felügyelet alatt állt, majd koncentrációs táborba hurcolták. 1945-1947 között a csepeli Szabadkikötő üzemi bizottságának elnöke, azután több évig a néphadsereg írói csoportjának tagja volt.
1931-től jelentek meg novellái a Népszava, a Korunk, a Magyarország és a Híd című lapokban, illetve folyóiratokban. Első regényében, az Indul a bakterházban, amelyet 1939-ben a Népszava közölt folytatásokban, már megmutatkozott írói egyénisége. Író tehetsége csak 1945 után bontakozott ki teljesen.