Kortárs 1964. április [antikvár]

Hebridák és Számoá között Politikus voit, nagy hazafi, Sárváralján! Védett, tiltakozott, szökkent és - bár egy névnapi vacsorán! - égire hajtott fővel, igazán mint az oroszlán, szinte az abroszon guggolva, de egy hátsó lábbal muciusi lángban - egy percre le nem engedve a hangot! Én még hjallottam, ma is hallom, negyven év távlatából, a stukákon és isztalinorgonákon, a Lánchíd égredörrenésén át is. Két fia egy éjiszaka halt meg, égett bent egy bálban. Elkerülhetetlenül később is él-el ikellett baladnia a Fehér Ló előtt - ahol e tragédia történt - már vasárnapi öltönyben persze, feleségével a karján. Ilyenkor egyszer - és Váralján ilyenek is közszájra kerültek - jobb keze nagy ujját felesége tenyerébe nyomta s így tartotta, amíg csak a Fehér Ló járdáján haladtak. Negyven év távolából, előtte s mögötte a rettenetes hangokkal, laz a parányi csönd abban a kis nőikesztyűs, öreg tenyérben: ez az az elveszett sziget, a Hebridák és Számoá között, ahd kivirulhatott volna még egy éden.