Kortárs 1964. január-december [antikvár]

Részlet: Veres Péter Pesten- Budán Most aztán a második szökés után itt vagyok Pesten, ha csak ez kellett nekem. Itt vagyok és van egy elég jó papírom, amely hiteles, valóságos kaszolgálatos voltam. De a parancsnokságot se kérdezhetik meg, mert azok azóta elvonultak Ausztria felé, s különben is ezer nagyobb gondjuk van ennél, vacakoljanak. Nem aktáznak már innen oda, mert folyik a menekülés, csomagolnak és költözködnek a hivatalok és mindenki, akinek félnivalója van az oroszoktól és a hazai baloldaliaktól. Ez azonban nem változtat azon, hogy én itt állok a Déli pályaudvaron és nem tudom, hova induljak, hol lesz majd, ha nem is otthonom, de valami búvóhelyem. Ismerőseim vannak azért Pesten, lássuk csak, vegyük őket sorba. Úgy emlékszem, legelőször Bolyánszkiékat kerestem fel. Kender u. 41., első emelet. Nem találok senkit. Már nem emlékszem, kibombázták-e őket, elköltöztek-e vagy csak nem voltak otthon. Különben is nem jó hely. Szocialisták, "Bolyiné" régi jó emberem, de szociáldemokrata funkcionárius, a gyerekei meg - négyen vannak - azt hiszem mindnyájan kommunisták. Bejáratos volt ide Goldman György, a fiatal szobrász, talán vejük is lett, vagy csak úgy volt, hogy az lesz, nem tudom már, csak azt, hogy a Margit-körúti fogházban elpusztították. Azt sem tudtam, de sejtettem, hogy Goldman Gyuri amellett, hogy szobrász, földalatti unkát is végez. Ez nem jó hely.