Bővebb ismertető
GERGELY MIHÁLY
Atlasz, mire rendeltettél?
Tyfézz, csak nézz, „Kedvesz", még a tükröző esti vonatablakban is megismer-hetsz. Furcsa, de azóta az eset óta mindig azzal a váratlan és komikus selypítéseddel jutottál eszembe.
Meglepődtél? Nem hitted volna, ugye, hogy itt találkozunk? Hogy kilépsz a folyosóra, egy cigarettára, és engem pillantasz meg a szomszéd fülkében Csak nem akarod elhitetni, hogy nehezen ismertél rám? Azért, mert négy éve nem találkoztunk, amióta Budapestre helyeztek? Ne akard elhitetni közönyös viselkedéseddel, hogy semmit sem jelent neked ez a találkozás. Telhetsz úgy, mintha a ringó vonatablakon kívüli fekete világ érdekelne, ahol nem láthatsz mást, csak lámpák »felvillanó és eltűnő fénygömbjeit, ós tudom, hogy magadban csak rám gondolsz. Annjrdra te mégsem taplósodhattál el, hogy mindent elfeledj.
Nézz hát csak, „Kedvesz", ha már véletlenül találkoztunk. Vagy nem gondolod, ideje, hogy legalább egy néma dialógusban kibeszéljük magunkat?
Szerencséd, hogy jól játszol, így hát kevesen tudják a volt endrői városi titkárról, az endrőtelepi Szerszámgépgyárak ügyviteli igazgatójáról, milyen esendő ember. Pontosabban: tudják, csak nem éreztetik veled, és sokan hamar felejtenek.
Igaz, nem is jó mindenre emlékezni. Nem könnyűek az ember emlékei, tapasztalhattad. Látom, ezt érzed most te is, ezzel viaskodsz, de hiábavaló hadakozás, meg fogod tanulni, az ember nem szabadulhat emlékeitől, az árnyéka nem kíséri makacsabbul.
Nem változtál, a réigi maradtál. Megőszültél, homlokod barázdált, azért most is olyan gőgös, beképzelt vagy, mint azelőtt. Pedig drága árat fizettél érte, lehet, hogy nem tanultál belőle?
Te akartad ezt is, hogy barátokból ellenségekké legyünk, ne tagadd, te akartad! Emlékszel? összeakadtunk nemegyszer, miután ötvenhárom szeptemberében szabadon bocsátottak, én üdvözöltelek is, de úgy tettél, mintha nem is hallottad volna. Elmentél mellettem az utcán, mintha idegen mellett, és tudom, nem hinnéd el rólam, de én néztem utánad, és nagyon szenvedtem. A barátságunkat sajnáltam, amit megtagadtál.
Meglepetten fordultam utánad, és azon csodálkoztam, hogyan tudsz olyan oktalanul gyűlölködni, mindent elfeledni? Talán a gyermekkorunkat is kivetetted magadból? Ugyanabban az utcában laktunk, a VIII. utcában, együtt játszottunk, elfeledted? Inaskorunkban együtt jártimk a szakszervezeti könyvtárba, nem emlékszel már arra sem? Ennyire meg'keményített volna a börtön, internálótábor három év alatt?
Persze, benned bújkált mindez már előbb is, ott csak megerősödtek
Átkozottul meleg nap volt. Valahányszor eszembe jut, mindig érzem az ínyszikkasztó szárazságot, az ember tarkóját átforrósító hőséget, a szállongó szilikátporral, korommai, a savanykás vasszaggal telitett levegő ízét. Percek alatt kiszárította a számat, a nyelvem letapadt. A testemet elöntő verejték alatt bizseregni, viszketni kezdett a bőröm, mintha ezernyi hangya lepte volna el.
— 1351 —
Moldova György születési nevén Reif György (Budapest, 1934. március 12. –) Kossuth-díjas, Karinthy-gyűrűs, Prima Primissima díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A legolvasottabb kortárs magyar író. Legfőképpen a riport és a szatíra műfajában alkot.
Reif Sándor és Berkovics Mária zsidó szülők gyermeke. A „Moldova” nevet 1955-ben választotta magának, amikor első írása nyomtatásban megjelent. A nyilas uralom alatt 1944. november 29-én Vajna Gábor belügyminiszter rendelete a budapesti gettó felállításáról rendelkezett, ezért családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, ott érte meg a háború végét. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakára járt négy évet, többek között Csurka Istvánnal egy évfolyamba. A főiskola után fizikai munkát (kazánszerelő) végzett, valamint tanulmányait is megszakította több hónapra a komlói szénbányában végzett munkával.
Filmírással hosszabb ideig foglalkozott, ennek eredménye volt többek között az 1959-ben megjelent „Szerelemcsütörtök”. Zenés bohózatát, a „Légy szíves Jeromos”-t 1962-ben vitték színre a Petőfi Színházban.
Novellái 1955 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője, az „Idegen bajnok” 1963-ban jelent meg; irodalmi élete csúcsának a „Negyven prédikátor” (1973) és a „Ha jönne az angyal…” (1998) regényeit tartja. Saját véleménye szerint: „Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen.”
1989 óta a Hócipőben is több alkalommal jelentkezett sorozataival.
1990-től három évig a Magyar Hírlap külső munkatársa volt, hetente jelentek meg írásai.
Írásaira jellemző a mindennapi élet központi problémáinak, kérdéseinek felvetése, cselekményesség, magányos, „mindennapi hősök” szerepeltetése. Fontos szerepe volt a világháború utáni magyar szociográfia megteremtésében (Magyarország felfedezése-sorozat), valós problémákkal foglalkozó riportkönyvei országosan ismertté tették nevét (Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott…, A szent tehén).
2007-ben az URBIS kiadó megkezdte az „Életműsorozat” kiadását. 2009. március 12-én 75. születésnapja alkalmából az Uránia Nemzeti Filmszínházban dedikált.
Díjai
•SZOT-díj (1967)
•József Attila-díj (1973, 1978)
•Karinthy-gyűrű (1981)
•Kossuth-díj (1983)
•Nagy Lajos-díj (1993)
•Maecenas-díj (1994)
•MSZOSZ-díj (1995)
•Demény Pál-emlékérem (1995)
•Kollektív Pulitzer-díj (2000)
•Közbiztonsági Díj arany fokozat
•Aranysíp kitüntetés (mint tiszteletbeli vasutas)
•bolgár Hitar Petar nemzetközi szatíradíj
•Prima Primissima díj (2010)