Bővebb ismertető
Részlet:
"Aranyvasárnap
avagy
szempontok a házassághoz
Az utolsó előadás után Fülöp, a faluról felkerült legidősebb testvér a sarki
cukrászdában várta az öccsét, a faluról felhozott legfiatalabb testvért,
Benedeket, s miután az a bátyja megkérdezése nélkül egy fél konyakot rendelt, Fülöp így szólt:
— Itt a két Kinizsi az asztalon, öcsém. Az egyiket neked hozattam. Ha tudom, hogy konyakot rendelsz, nem kérek kettőt.
A legfiatalabb testvér megvonta erre a vállát, aztán könnyedén így válaszolt :
— Jó, majd iszok belőle hozzá kísérőnek.
Fülöp, a legidősebb, ezek után is töltött a másik pohárba, de neheztelően; így folytatta:
— Rosszul esik anyánknak, Benedek, hogy nem jössz haza Karácsonyra.
— Nem enged el a diri, mert Karácsonykor is van mozi, van, de nincs aki a gépházban helyettesítsen, — felelte erre Benedek idegesen — ezt anyáméknak is meg kell érteni. Különben is —- tette hozzá később — ti hazamentek a gyerekékkel és Jóskáék is.
Fülöp elhallgatott erre az ellenséges testvéri hangra, megvárta, míg az öccse lehajtja a konyakot, aztán rosszallóan megcsóválta a fejét.
— Hiába ingatod a fejed, hiába hamiskodsz, bátyó — fakadt ki Benedek váratlanul — nem! Nem vagyok hajlandó hazamenni Editkével Karácsonyra a mamáékhoz! Se haza, se hozzátok! Se hozzátok, se Pistáékhoz, se Jóskáékhoz
— Rendben van — vágott a szavába Fülöp — ez nyílt beszéd, öcsém, és én szeretem az ilyen beszédet. Ámbár, nem tudom, hogy miért kellene hamiskodnom nekem teveled.
Benedek hallgatott egy kicsit, aztán felhevülten így folytatta:
— Nem! Nem megyek! 'Mert tökéletesen tisztában vagyok már minden szemponttal. Tökéletesen, bár — összepöckölte a hüvelyk és mutatóujját — ennyit se értem eddig vele. De róla, Editkéről nem fogtok lebeszélni, esküszöm, hogy ő se hozzám való.
— Ha akarod — javasolta Fülöp —, nem is beszéljünk róla akár
— Nem megyek haza — ismételte Benedek indulatosan — és ő se megy velem, mert előre tudom, írásba tudnám adni, Fülöp, hogy mi nem tetszene rajta Gizinek, a feleségednek, mi nem tetszene a papának, Jóskának és így tovább, sorba, az egész rokonságnak. Én szeretlek téged, Fülöp, szeretlek titeket, szeretem a szüleimet és a testvéreimet és ti is meg fogjátok szeretni a menyasszonyomat, de már csak akkor, ha a feleségem lesz. Még akkor is meg fogjátok szeretni, ha igazítja a szemöldökét!
— Szó se róla — jegyezte meg erre Fülöp —, ha van rá ideje, tépje, vagy"