Kortárs 1968. január-június (fél évfolyam) [antikvár]

Részlet: "Aranyvasárnap avagy szempontok a házassághoz Az utolsó előadás után Fülöp, a faluról felkerült legidősebb testvér a sarki cukrászdában várta az öccsét, a faluról felhozott legfiatalabb testvért, Benedeket, s miután az a bátyja megkérdezése nélkül egy fél konyakot rendelt, Fülöp így szólt: — Itt a két Kinizsi az asztalon, öcsém. Az egyiket neked hozattam. Ha tudom, hogy konyakot rendelsz, nem kérek kettőt. A legfiatalabb testvér megvonta erre a vállát, aztán könnyedén így válaszolt : — Jó, majd iszok belőle hozzá kísérőnek. Fülöp, a legidősebb, ezek után is töltött a másik pohárba, de neheztelően; így folytatta: — Rosszul esik anyánknak, Benedek, hogy nem jössz haza Karácsonyra. — Nem enged el a diri, mert Karácsonykor is van mozi, van, de nincs aki a gépházban helyettesítsen, — felelte erre Benedek idegesen — ezt anyáméknak is meg kell érteni. Különben is —- tette hozzá később — ti hazamentek a gyerekékkel és Jóskáék is. Fülöp elhallgatott erre az ellenséges testvéri hangra, megvárta, míg az öccse lehajtja a konyakot, aztán rosszallóan megcsóválta a fejét. — Hiába ingatod a fejed, hiába hamiskodsz, bátyó — fakadt ki Benedek váratlanul — nem! Nem vagyok hajlandó hazamenni Editkével Karácsonyra a mamáékhoz! Se haza, se hozzátok! Se hozzátok, se Pistáékhoz, se Jóskáékhoz — Rendben van — vágott a szavába Fülöp — ez nyílt beszéd, öcsém, és én szeretem az ilyen beszédet. Ámbár, nem tudom, hogy miért kellene hamiskodnom nekem teveled. Benedek hallgatott egy kicsit, aztán felhevülten így folytatta: — Nem! Nem megyek! 'Mert tökéletesen tisztában vagyok már minden szemponttal. Tökéletesen, bár — összepöckölte a hüvelyk és mutatóujját — ennyit se értem eddig vele. De róla, Editkéről nem fogtok lebeszélni, esküszöm, hogy ő se hozzám való. — Ha akarod — javasolta Fülöp —, nem is beszéljünk róla akár — Nem megyek haza — ismételte Benedek indulatosan — és ő se megy velem, mert előre tudom, írásba tudnám adni, Fülöp, hogy mi nem tetszene rajta Gizinek, a feleségednek, mi nem tetszene a papának, Jóskának és így tovább, sorba, az egész rokonságnak. Én szeretlek téged, Fülöp, szeretlek titeket, szeretem a szüleimet és a testvéreimet és ti is meg fogjátok szeretni a menyasszonyomat, de már csak akkor, ha a feleségem lesz. Még akkor is meg fogjátok szeretni, ha igazítja a szemöldökét! — Szó se róla — jegyezte meg erre Fülöp —, ha van rá ideje, tépje, vagy"