Kortárs 1988. január [antikvár]

!949- jo-nuár Iszonyú és rettenetes ez a szigor, de így van: csak egyetlenegyszer kapjak hazugságon egy írót, örökre oda a hitele. Az én hazám? Azoknak a helyeknek az összessége, ahol jól éreztem magam? Sajnos, nem. Azoknak a helyeknek az összessége, ahol legjobban felháborított az igazságtalanság; de helyben ott voltam, ahol legtermészetesebbnek vettem a küzdelmet az igazságért. Illyés Gyula Naplójegyzetek, ig^gj^o K. minden sorából kitetszik, hogy őt, a polgárfiút a proletárságnak a nyomora, az elesettsége, a tudatlansága vonzotta. Hősei durvák, ugyanakkor gyermekdedek, csalnak, s közben a könnyekig elérzékenyülnek saját hitványságuk láttán. Vagyis lényegében úgy viselkednek, mint a polgárok. Ez bennük vajon az „örök emberi"? Március Szűnjék meg a Válasz? A Válasz anyagi bajokkal küzd. Az a veszély fenyegeti, hogy elnémul. Fenyegette ez a veszély már új megszólalása első pillanatától fogva. Nem a közöny következtében. Olvasóinak s előfizetőinek tábora hamarosan kétszerese lett annak, mint amekkorát hasonló színvonalú folyóirat Magyarországon valaha is elért. A lap fenntartásához azonban ez sem volt elegendő. Nem olyan viszonyban vagyunk olvasóinkkal, hogy mindenről ne beszélhetnénk őszintén. Kiadóhivatalunk címe nemrégiben azért változott meg, mert felelős kiadónk a lap megjelenése kedvéért eladta családi lakóházát, azt, amelyben még a hajdani Válasz szerkesztése folyt. Nyomdát cseréltünk, nem azért, mert nem voltunk megelégedve az addigi munkájával. Munkatársainkat nemcsak úgy nem tudtuk fizetni, ahogy megérdemelték, hanem úgy sem, ahogy rászorultak. Java részük ingyen dolgozott. Éppígy a szerkesztők. Az úgynevezett személyzeti fizetések dolgában is ez a helyzet. » De a lap eddigi megjelentetését már így sem győzzük mi magunk tovább. Ezért fordulunk olvasóinkhoz. Vállaljuk továbbra az áldozatot l' ' ¦. .1: