Kortárs 1989. január-június (fél évfolyam) [antikvár]

Tűz Tamás Summa Creativa (a görög alfabétum rendjében) üpszilon eleinte nehezen szoktuk meg a kő-párducot a kapubálvány asszír domborművén helyi istenek bukkantak föl a törzsi mondák alulexponált filmszalagjain ekkor érkezett a lovas hírnök a happening zordon égövébe láthattuk a mosoly születését a csókálló rúzson át is a pihés felsőajkakon nem érdekes többé a villámháború ha fölfigyelünk egyszer a csodás dolgokra mik itt zajlanak a fényárban úszó éjszakában mellékutcákon huzatos kapualjakban Noé kései bárkáiban etc. az igazat megvallva csak elnagyolom látnokian mintha vakokhoz szólnék metaforikusán nem szabad meg-tudniok amit látok se élek se halok vitetem sejtjeimet az eolhárfa dolce cantabile rezgésein belebújok az Arany Évbe a breviárium örökölt szentképes sarkába térdelek épp emiatt csodál Kraszotkin is meg Iljusa játszópajtásuk lehetnék együtt ennénk az aranysárga körtét mennénk csatázni a homokbánya omló tárnáiba s ha finoman szemerkél az eső behúzódnánk a barlangok fanyar békéjébe ha másért nem hogy figyeljük onnét a Kozmosz szétesését maholnap szakrális ibrikekben lényegül át az atomizált nedű nehézvízben úsznak a delfinek s a számozott elemek/elegyek orvul törnek ránk vesszőparipáikon (költői túlzás) ha nem így lenne közhírré teszem: zengjen ujjad alatt a tízhúros hárfa szád helyén karminpiros gyűrű gyönyörű memoriter időnként nyelvészkedem mint mindenki más a szóból indulok ki KONKRÉT vagyok sose szerettem a vajpuha vizenyős dolgokat Olvas. Mindent elolvas, ami a kezébe kerül. Legutóbb Nagibin elbeszéléseibe fúrta bele a fejét. Az önkínzó mondatok után egyszer csak felkacagott. Úgy járt, mint a százlábú, amikor megkérdezték tőle: milyen sorrendben rakja a lábait? A szegény jószág elgondolkozott, és moccani se bírt-mormolta másodjára is végig a példabeszédet, de már gyengülő kaca-