Kortárs 1997. június [antikvár]

Részlet:"Több mint hatvanéves fogalmat használunk, amikor népi irodalomról, népi íróról beszélünk, de máig sok zavar van értelmezése körül, mert kezdettől többféle írói gyakorlat és társadalmi program tartozott jelentéstartományában. Ignotus Pál szerint "általában a következetlenség az, amit az Új Szellemi Front mindig rendkívül következetesen művel" - de ez volt a legenyhébb kifogás, amit nevezetes zeneakadémiai előadásban, 1935-ben a jobboldali, antihumánus völkischek ellen emelt. Nem könnyű ellenállni, hogy ennyi év távolából megint ne az indulattal teli félreértelmezések szétszálazásánál akdjunk el, ahogy ez hosszú ideje történik, amikor a népi-urbánus vitáról nem a publicisztikai inszinuáció vagy az ugyancsak publicisztikai kenetteljes békülékenység szintjén, hanem valemelyes intellektuális tisztességgel esik szó, de lépjünk végre tovább, fogadjuk el a jellemzést: igen, a népi írók pályája, sorsa is arra vall, hogy világnézeti hajlamaikat s írói ars poeticájukat tekintve egyaránt sokfélék voltak, ha testületi ideológiát kérünk rajtuk számon, következetlenek, de e heterogén társaságot egyetlen eszme igenlése közös nevezőre tudta hozni."