Kortárs 2002. február-március [antikvár]

Agh IstvánBalladaTúl a Besenyő-erdőn, utoljára ülnek a dérrel szikrázó szekéren, kicsi a ló, nagy árnyat húz utánuk, ki törődne az idő erejével, hajó hallgatni szívmelegben, együtt, míg a verőér rebbenti a gyeplőt tovább, a híres szőllősi szabóhoz felnőttruhát varratni a gyereknek, amelyben sose felejti a Somlót, S hazavetődik bárhonnan, ha elmegy, legszívesebben csizmába, kalapba öltöztetné fiát az édesapja, ráment egy csikó ára a ruhára, s mire az élet? úgy elmúlt azóta, észre sem vették, amint rájuk támadt saját árnyékuk, hátulról bekapta őket, s a fényes szekér elsötétült, mint röpke felhő árnyéka a földön.Téli vadászatNagy titka van a téli éjszakának, ha olyan néma, mintha égi volna, elszólja magát félénk pukkanással valami puska itt a csalitosban, talán amit a szelemenbe rejtett apám, s már életében elfelejtett,