Kortárs 2011. október [antikvár]

Zalán Tibor Fáradt kadenciák 3 Valaki látta hogy boldog voltam saját árnyékomat túlragyogtam Hirtelen hamvadt el bennem minden és a minden sem volt túl a nincsen Édes kekszeken áfonyalekvár bolondokházában voltam kegytárgy Nem várom eljön értem egy éjen Nincs más választás - ő kell hogy éljen Miért a vers ha az is csak öl már hová szállt el a lángoló oltár Káromolja Istent Lehet gyáva lehet hogy hős ki önmagát utálja Színházban szürke előadások díszlete mögött vértócsa árok Soha nem láthatja meg a néző üveg szívekre műanyag hó hull Elteltek napok hónapok évek jönnek és lehet hogy én még élek Ébredek várok Lefekszem várok Reménytelenséget inhalálok meggyógyulok ha kifakul a kép bennem arról Bár meghalok némiképp