Kosztolányi Dezső [antikvár]

1926. március 26-án írta Kosztolányi Árpád fiának, Dezsőnek azt a köszöntő levelet, melyben szinte poétikus szépséggel foglalja össze születésének körülményeit. "Március 29-e - írja a többi között - 1885-ben, mikor születtél, éppen virágvasárnapra esett. Szép, enyhe, verőfényes tavaszi nap volt. Vidáman, reményekkel telten állottunk az ágy körül, melynek párnái között aludtad első édes álmodat. Anyai nagynéném, özv. Mukics Mátyásné, született Kádár Rebeka (a jó Rébi néni), mikor téged bepólyázottan karjaira vett, így szólott: "szép és jeles napon született, híres ember lesz belőle." A Kosztolányi és a Brenner család is szívósan őrizte és gyakran idézte hagyományait. A Kosztolányi családban mindenki nagy büszkeséggel emlegette, hogy az ősök valaha főnemesek voltak, s ezt a már-már arisztokratikus tudatot színezte újabb elemekkel Kosztolányi Ágostonnak, a költő nagyapjának szabadságharcos vitézsége és üldöztetése. A nagyapa emigrációja egy részét Amerikában töltötte, s ott megismerkedhetett azzal a polgári életformával, melyet hazatérte után a maga számára is igyekezett kialakítani. Szabadkára települt, ott kiskereskedést nyitott, s hamarosan szép polgárházat emeltetett. Kosztolányi Árpád, Dezső édesapja, s ide tér vissza, hogy házastársául válassza Brenner Euláliát, aki szintén polgári családból született, s olyan környezetben nevelkedett, ahol divat volt könyvekről, színházi előadásokról, hangversenyekről beszélni. Igazi értelmiségi családok voltak ezek, ahol senki sem csodálkozott azon, hogy Kosztolányi Árpád tudományos ambíciókat melengetett szívében. Ez a környezet és ez a szemléletmód, de az öntudatos, hazafias öünszemlélet is, mely kivált a Kosztolányiakat jellemezte, mindvégig döntő befolyással lesz majd Kosztolányi Dezső érdeklődésére és ízlésére.